Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
FOLYÓIRATOK KÖNYVEK A magyarországi Ifjúsági Szemle 1985. évi első számában több cikk foglalkozik a szórvány ifjúság életformájával és nehézségeivel. Az egyik ilyen cikk Szabó M. László "Szétszórt Arvalányhaj" c. írása. Nyolc oldalon foglalja össze a Magyar Cserkész Szövetség történetét, e szervezet célkitűzéseit és legnyomasztóbb problémáit. Bár némely megjegyzésével nem értek egyet, cikke hasznos, hisz tájékoztató jellegű. E cikk kapcsán én csupán az utánpótlás kérdésre szeretnék kitérni, mivel ez az egyik legfontosabb probléma. A cikk megemlíti, hogy egyre kevesebb tiszt és segédtiszt beszéli kifogástalanul a magyar nyelvet. Ennek szomorú következménye az, hogy a cserkészet követelménynívója csökken, vagyis "a nyelv egyre kevésbé lehet kizárólagos eszköze a magyarságtudat ápolásának, különösképpen a fiatalok körében." Ezért, csapatokon belül is gyakran merül fel az a vita, hogy a népitánc oktatás milyen nyelven történjen. A népitánc a magyar népihagyomány része, s mint ilyen, egyben a cserkészfoglalkozások egyik legfontosabb vonzereje. Ugyanakkor a fiatalságot erősen vonzza, mert ideális légkört teremt a fiuk és lányok közötti barátkozásra, és egyúttal szereplési lehetőséget is nyújt. Sajnos viszont gyakran fordul elő, hogy a népitánc oktatás nem magyarul folyik, épp azért, mert a fiatalok egyrésze nehezen ért vagy beszél magyarul. Ezért néhány tánctanár úgy alkalmazkodik a másod-harmad-generációs ifjúság magyarságtudatának "ápolásához," hogy angolul tanítja a népitáncot. A népitáncon kívül, alkalma van a cserkésznek történelem, irodalom, és földrajz terén is művelődni. A Sík Sándor cserkészparkban rendezett nyári táborokon belül magyar érettségi vizsgákat kell tenni. Szabó László adatai ("1983-ban például az érettségizőknek csupán tizenkét százaléka ért el kitűnő minősítést, s harminc százalék elégséges osztályzatot kapott.") azt mutatják, hogy a vizsgák szigorúak. Azt, hogy milyen értelemben szigorúak, hogy a tantárgy alapos tudását, vagy főleg a nyelvtudást követelik meg a cikkből nem derül ki. Amikor két évvel ezelőtt én is részt vettem egy magyarságismereti táboron, megdöbbentett az a tény, hogy némelyik magyarul alig beszélő cserkész az érettségi vizsgán nagyon jó eredményt ért el. Nyelvszegénységük ellenére a tananyagot jól megtanulták. Felmerül tehát a kérdés, elegendő-e ha a cserkészek a tananyagot jól elsajátítják vagy, mivel "magyar” érettségiről van szó, kötelező legyen-e az is, hogy lehetőleg minél helyesebben írjanak és beszéljenek. Van aki azt vallja, hogy a MCsSz-nek alkalmazkodnia kell az "új generációdhoz, azért, hogy nyomasztó követelményeivel ne űzze el az érdeklődő szórvány fiatalságot. így viszont egyre több olyan cserkészből lesz segédtiszt, majd tiszt, akik nem tudnak helyesen magyarul, nem is beszélve arról, hogy írni, olvasni sem tanultak meg. Veszély fenyegeti tehát a MCsSz eredményes és kitartó munkáját, és ez nemcsak a szórványmagyarság gondja, de jogosan váltja ki magyarországi ifjúság aggodalmát is. Kovács Beáta 42
