Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Próza:GONDOLATOK Veled álmodtam egész éjjel. . . és nem tudtam aludni. Ha te nem hiszel Istenben, talán azért van, mert neked ö a valóságban nem is létezik. De egy biztos: őneki te létezel! Az élet végetér, amikor eléri a célját; akárcsak a hullám, ami eljön meghalni a partra. Gondolatok a kaszárnyában: A halál létezik, igen, de nem a sötétségben járkál lepedővel letakarva és sarlóval a kezében. Létezik, igen: a fegyverem csövében. Hogy jár a halál? Hernyótalpakon! (Lajtaváry Dani, 19 éves) A VILÁG VÉGE Megnőttek a vizek, Az állatok be vannak zárva. Emberek már nincsenek, Belefúltak mind a sárba. Kis napsugarak Sütnek egy pálmafára, Alatta a madarak Készülnek a szabadságra. Egyik madár mondja: Készüljünk a halálra! - Csőre szomorúan szólja: Kárba veszett minden. . . Kárba. . . . (Lajtaváry Laci, 18 éves) (A szerzők életkora 1978-ra - a versek megírási idejére - vonatkozik.) 17
