Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
KÖNYVEK Várdy, Steven Béla. The Hungarian-Americans. Boston: Twayne Publishers, 1985. Pp. 215. Nem vagyok tudós a történész szakmában és jelenleg más szakterületen sem tartom magamat járatosnak. Mostanában olvasmányaimat a szórakoztató írásokból merítem, de ha közben valami újat is tanulhatok, azt boldogan magamévá teszem. Valahogyan ez történt amikor nemrég elolvastam Várdy Béla könyvét az amerikai magyarságról, angolul. The Hungarian-Americans megnyerte tetszésemet mindjárt, könnyen érthető stílusával és informatív jellegével. Legfontosabb, hogy a könyv nem csupán adatgyűjtemény, hanem egyben magyarázat és iránymutató, kérdésekre és szubjektív érzelmekre választár. Harmadgenerációs magyar származású amerikai vagyok, akinek nehéz volt eddig az alap információt megtalálni, hogy megértsem azokat az erőket és tényezőket amelyek családokat és közösségeket szórtak szét és kovácsoltak egybe. Várdy Béla könyve ebben hézagpótló. Az Amerikába történő magyar kivándorlást a kezdettől követi végig könyvében, bár fókusznak mégis a huszadik századfordulót használja, amikor a legtöbb bevándorló érkezett a világ minden tájáról. A századfordúlón mindenki számára vonzó fogalom volt Amerika. Ekkor, 1907-ben érte el csúcspontját a magyar kivándorlás amikor 185,000-en érkeztek Amerikába. Ez a szám a magyar összlakosságnak körülbelül 1%-át tette ki. Ezek az első bevándorlók elszántan hitték, hogy majd hazakerülnek valahogyan miután elég pénzt összegyűjtöttek, hogy földet vásárolhassanak amivel családjaikat eltarthatják. Sok közülük tényleg visszatért Magyarországra, de mégtöbb maradt itt. Ezek a bevándorlók az északi nagy iparvárosokban telepedtek le ahol "kis Magyarhon” negyedeket alapítottak, amelyek közül fennmaradt még néhány a mai napig. Várdy tanulmánya felkarolja és megvizsgálja a magyar-amerikai élet intézményeinek fejlődését. Kimutatja a magyar-amerikai templomok, klubok, társaságok és újságok szerepét. Az újságírással foglalkozó fejezet különlegesen érdekes. A huszas években több mint hetven magyar-nyelvű folyóirat létezett. A Cleveland-i Szabadság c. napilap 40,000 példányban jelent meg a harmincas években. Ezek az intézmények tartották össze a magyar-amerikai közösségeket, biztosították számukra az öntudatot, és segítették őket abban hogy tájékozódjanak két világ között. A Második Világháború útán egy új típusu magyar jött Amerikába. Teljessen más indító okok miatt jöttek el hazájukból mint az előbbi kivándorlók és ebből kifolyólag teljessen másféle emberek voltak. Ezek az új bevándorlók a Második Világháború menekültjeiből tevődtek össze, később pedig az 1956-os Szabadságharc emigránsaiból. Ok is a már létező magyar negyedekben telepedtek le, de a beilleszkedésük nem volt mindig könnyű. Várdy nem rejti véka állá a valóságos nehézségeket -- amelyekkel találkoztak a később érkezők. Kimutatja, hogy a régiamerikások nem mindig fogadták be az újakat. Több komoly ellentét és különbség létezett közöttük, szellemi, politikai, társadalmi és kultúrális okokból kifolyólag. 48
