Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
KISEBBSÉGBEN Vákár Tibor Budapest IGAZSÁGOT AZ ÖRMÉNY NÉPIRTÁSÉRT Bosszú ? - Terror ? - Vagy elégtétel. . ? A MAGYARORSZÁG 83. március 20-i számában "Bosszú a nagyapákért" címmel Novobáczky Sándor finom érzékkel, az újság arculatának megfelelve világította meg az örménység jellemének drámai sorsát. -- Mint Erdélyben született örmény származású magyar, ezek után kötelességem kilépni a hallgatásból, mert a cikk szemléletét indokoltnak látom kiegészíteni és adalékokkal helyreigazítani. EGÉSZEN MÁS! Tíz éve a terrorizmus világbetegsége még ismeretlen betegség volt. Viszont a figyelmeztető örmény tettek okai több évszázados sebre, kilenc-század távolába nyúlnak vissza. Aztán 1920-ban az első revolver lövés leterítette Berlin nyílt utcáján az örmény népirtásért személyében is felelős hírhedt török diplomatát, Tálát pasát. Az, valóban bosszú volt, de nem terror! Tájékoztatás céljából hangot kell adni tehát, néhány adat feltárásával, legalább annak a töredékével, melyet a világpolitika lelakatoltságából ma elmondhatunk. A gyilkos terrorizmus általánosító jelzője miatt, az egyoldalú ítélet súlyos voltát kötelességünk a helyes megvilágításba hozni. A cikkíró ugyan utal arra, hogy az örménység "tettsorozata" valami egészen más, valami régmúlt gyökerekben, valami "ismeretlen" őserkölcsi okban keresendő. Utal arra, hogy az örmények "váltságdíjat, pénzt nem követeltek"! Ezek a tények önmagukban is állj-t parancsolnak az elhamarkodott "terror" fogalom leegyszerűsített jelzője előtt! A "divattá" lett terrorizmus kellően el nem ítélhető bűne alól, a tettest nem oldja fel semmi. De a belgrádi és párizsi merénylet alapindítékait ismernünk kell! Lényegileg eltérő minőségű: Ugyanis a világ szeme előtt pár tucat megszállottnak tettei állanak. Viszont az örmény milliók ártatlanjai ellen utoljára 1915-ben elkövetett népírtó terrorakciót - felejtéssel - nem lehet lezártnak tekinteni. De lássuk be, hogy a népek hajdani eltűrésével a "belügyek” előtti szemhúnyás miatt, ma nyílt örmény kiáltással fokozódik követelővé a figyelmeztető "válasz”. A két emberöltő méretében gyógyírra várakozó, a hatvan év távlatában sajgó örménységnek sebét szabad-e tovább mérgesedni hagyni? A régmúlt nemzetírtás, ma vajon szabad-e oka legyen a személyileg ártatlan török diplomaták és francia repülöutasok halálának? - Nem! 32
