Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 3. szám

önbizalom és a remény. A hajdani megalázottság emlékét a büszkeség váltotta fel. A film pergő párbeszédeiből kicsendül a helybeliek öntudata: senkinél nem vagyunk alábbvalók -vagyunk olyan jó amerikaiak, mint bárki más, csak mások a gyökereink - büszkék vagyunk

arra, hogy amerikai magyarok (szlovákok, morvák. . .) vagyunk............... A városka szélén a

látogatót fogadó tábla bizonyítja a lakók érzéseit: Isten hozott Birmingham-be, Amerika legjobb etnikai városnegyedébe. -Három nemzedék után (némi utánpótlástól eltekintve), mi maradt a hajdani gyökerekből a negyedik nemzedék számára? A betlehemes szokást hűségesen őrzik. A nemzedékről nemzedékre öröklődő jelmezek előkerülnek az ünnepi szentmisére. A nagyszülők és dédszülők a történelmi Magyarország északi részéből Abaúj, Heves és Gömör megyékből hozták magukkal, nem a szegényes bevándorló batyuban, hanem a lélek rejtekébe. A magyarul már nem beszélő dédunokák ajkáról egy szakrális nyelv titokzatos varázsával csendül a bölcsőcske dala:

Jézus ágyán nincsen páplán,

Jáj de fázik áz ártátlán. . .

Nyarankint elmaradhatatlan a majdnem rituális szalonnasütés ("sütni szálonná"), melyen a városka apraja-nagyja résztvesz. Szeretik a cigányzenét, a szüreti mulatságokon, bálokon, kocsmákban szilaj kedvvel felcsattan olykor egy-egy hajdan népszerű mödal ("áz á szép. ."). A péküzletböl magyar kenyér illata száll, a hentesüzlet otthoni disznótorok aromáját őrzi. A házak, a takaros kertek külseje alatt az elődök által elhagyott falu emléke szunnyad. De a megmaradási küzdelemnek vannak újabb keletű jelentőségei is. Sikeresen működik egy tánccsoport. Ujvági reménykedve újságolja, hogy a néptánc az elveszett anyanyelvhez s közelebb hozza a negyedik nemzedéket. A gyermekek kérdezgetnek, magyar szavakat, kifejezéseket tanulnak. Magyarországról pár hónapig Birmingham-ben tartózkodott egy tanárnő és néhány asszonyt megtanított hímezni. Azóta a népi hímzés rohamosan terjedő népszerűségnek örvend. Az asszonyok és lányok nemcsak otthonaikat díszítik a szép hímzésekkel, hanem büszkén árusítják az évenként megismétlődő etnikai ünnepségen, amely ma már több mint 30,000 látogatót hoz Birmingham-be. Ennyi látható még a külső jelekben a megmaradt gyökerekből. Ami ezen túl van, vagy lehet még - a láthatatlan ember tulajdona.

Sikeres lesz-e Birmingham jövője? A film felteszi a kérdést, de nem ad, mert nem adhat végleges választ. Vannak biztató tünetek. Amerika "legjobb városnegyedének" lakói csinosítják házaikat, hogy méltán büszkék lehessenek rá. Az összefogás és politikai erőkifejtés eredményeként egy újabb esetleges ipari fellendülés előjelei is tapasztalhatók. Megnyílt egy kisebb hajógyár és fémipari üzem, néhány tucat munkaalkalmat teremtve. "Nincsen olyan problémánk, amit munkalehetőségek teremtésével meg ne tudnánk oldani" - mondja egy helybeli magyar. A Birmingham-i kezdeményezés eddigi sikerének egyik főoka az volt, hogy a magyarság politikai, vallási és kultúrális vezetői nem hagyták magukra híveiket, nem a távolból szónokoltak, hanem a közös rög védelmének a sorsközösségét vállalták. A páva nem röpült el, hanem felszállott a vármegye házára, hogy meghirdesse a jobb holnap reményét. Beteljesülnek-e a remények, vajon másképpen lesz-e holnap? A remények felújulásával a régi elköltözöttekböl több család visszatért, köztük fiatalok is. De a súlyos problémát még mindig a beszögezett ablakok, a távollevő háztulajdonosok gondozatlan házainak leverő látványa jelképezi. A fiatalok jelentékeny része kétkedőén Ítéli meg a Birmingham-i jövő lehetőségeit. íme, egy jellemző vélemény a sokból: - Ha az én nagyapámban volt annyi bátorsága, hogy a Monarchia egy Isten háta mögötti falujából nekivágott az ismeretlen, félelmetes Amerikának, hogy családjának szebb jövőt építsen --27