Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
A kivándorlással kapcsolatos legfontosabb feladat, annak megállapítása, kik voltak a kivándorlók. Nem csak azt kell tudnunk, hogy magyarok voltak, hanem azt is, hogy milyen társadalmi, gazdasági réteghez tartoztak, Magyarország melyik tájegységéről, megyéiből, esetleg melyik faluból jöttek, melyik vallásfelekezethez tartoztak, és milyen okokból jöttek ki. Bizonyos általános tényezőket ismerünk. Például azt, hogy a kivándorlás gócpontja, majdnem egészen 1914-ig az északkeleti Felvidék volt. Puskás Júlia számításai szerint a kivándorlók 30%-a nyolc északkeleti vármegyéből jött: Sáros, Zemplén, Szepes, Abaúj, Bereg, Borsod, Gömör, Ung. Más kivándorlási központok voltak Veszprém, Torontál, Szabolcs-Szatmár, Nagyküküllö és Horvátország. Egy másik ismert tényező a kivándorlás okaira vonatkozik. Közgazdászok és történészek kimutatták, hogy a kivándorlás fő okait az 1880 után bekövetkezett népességi szaporodás magas ütemében, a birtoktalan parasztság magas százalékában, a mezőgazdasági gépesítésben és a magyarországi iparosodásban lehet megtalálni. Ezek hatására több magyarországi vidéken, így az északkeleti megyékben, egy hatalmas munkásfelesleg keletkezett, amely a századforduló táján az amerikai kivándorlásban találta meg a kiutat. Mint általános folyamat ez természetesen fennállt. Az általános társadalmi és gazdasági tényezők természetesen igen fontosak. Azonban ezeknek ismerete nem elég ahhoz, hogy kimutassuk, kik voltak a kivándorlók. A kisebb közösségek, családok, rokonsági kapcsolatoknak szerepét kell ismernünk ahhoz, hogy a kivándorló lelkületét, életútját megismerjük és értékeljük. Ez azt jelenti, hogy az egyéni, az eltérő vonást kell hangsúlyoznunk az általános keretében. Két példát említek. Kialakult az a szokás, hogy egyes megyékből, járásokból érkeztek Amerikába olyan helyekre, ahol falubeliek laktak. Tehát az Újvilágban is sok esetben magyarországi helyi, rokonsági kapcsolatok szerint alakultak a magyar közösségek. Ezek még most is fennállnak. Ezeknek felderítése rendkívül bonyolult, időigényes feladat, de alapvető feltétele a tudományos kutatásnak. Vagy vegyük a kivándorlás okait. Az általános okok bizonyosan fennálltak, azonban sok esetben nagyonis egyéni, szubjektív tényezők döntöttek. Csak egyet említek: amikor hazajött egy amerikás, felmutatta a nagy pénzösszeget, a faluban földet, házat vásárolt, nagyobb kivándorlási lázat idézett elő, mint a legnagyobb nyomor vagy szegénység. Ami a későbbi hullámokat illeti, természetesen ezeknél is lényeges feladat a kivándorlás időpontját, körülményeit, okait megállapítani. A két háború közötti kivándorlás nemcsak méretében, hanem irányában, összetételében is különbözött az előbbitől. A kivándorlóknak csak egy töredéke érkezett az Egyesült Államokba, a legtöbbet Kanada és délamerikai államok fogadták be. Már ebben a korszakban megfigyelhető a politikai menekültek és az utódállamokból érkezők kivándorlása. A második világháború után érkezők természetesen túlnyomóan a közép és felsőbb rétegekhez tartoztak, politikai okokból hagyták el Magyarországot vagy az utódállamok magyar területeit. Másképpen viszonyultak a befogadó ország társadalmi, gazdasági, kulturális életéhez, mint az első kivándorlók. Hasonlóképpen a második világháború utáni hullám másképpen látta a magyar hagyományok ápolásának kérdését. Arra szeretném tehát felhívni a figyelmet, hogy a kivándorló körülményei, szemlélete (emigrant background) nagyon lényeges befolyást gyakorolt a későbbi amerikai élet alakulására és még jelenleg is erősen fennállnak ezek a hatások az amerikai magyarság körében. Hogyan alakult az első hullám letelepedése, közösség alkotása? A kivándorló általában mezőgazdasági munkás volt, legtöbb esetben fiatal nőtlen férfi, aki rokonokkal, 21
