Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 3. szám

Nem ártana végre mérlegre tennlök a kultúrpolitika túlhatalmú irányítóinak, hogy vajon mi késztet számos magyar írót, értelmiségit élete ötödik-hatodik évtizedében kockára vetni egész működését, életformáját, egzisztenciális hányattatásnak kitennie magát. Póznak mégis, talán egy kicsit drága ez, nem?

%

Mint afféle realista szemléletű és minden ellenkező híreszteléssel szemben demokratikus beállítottságú író világosan látom a fentieken kívül az alábbiakat is:

a) nem lehet meg mindenkiben a magyar felelősségvállalásra való készség és erkölcsi késztetés:

b) sok másféle módon is lehet valaki hasznos tagja a magyar társadalomnak;

c) semmiféle hátrányt nem szenvedhet valaki azért, mert nincs meg benne a nemzeti azonosságtudatból fakadó áldozatvállalás készsége, de ugyanakkor azt a hiányt, vagy ezt a másságot nem lehet erénnyé magasztosítani;

d) ugyanígy nem szenvedhetnek hátrányt, nem lehetnek gúny tárgyai és nem válhatnak elbocsátottakká azok, akikben megvan a nehéz helyzetbe jutott, vonagló, apadó nemzetünk iránti áldozatvállalás készsége, vagy egyszerűen csak magyarságukat és azonossságukat szolgáltatják be a közös vállalkozásba.

5. Ezt a szilenciumot én azért kaptam, mert megtörtem a csendet. Azt is tudom, hogy elítélőim magukhoz mérten liberális, önmérséklő, sőt netán humán intézkedésnek tartják elhallgattatásomat. Ki kell ábrándítanom őket. Ez egy irodalmi terrorintézkedés, amellyel el tettek láb alól egy magyar írót. Nagy tétel nem vagyok, de valahol, valamikor majd még hiányozni fogok az elszámolásnál. A nekem szánt golyó a magyar irodalom testében robbant fel. Nehéz megállapítani, hogy csak roncsolt vagy ölt is.

6. A miniszterhelyettes nyilatkozatában az eltiltás tartamára nézve a "további intézkedésig" kifejezés található. Ennek két jelentése van: egy fenyegető és egy a feloldás irányába mutató. A fenyegetőre nézve nincs megjegyzésem. A feloldóra nézve van: kettőn áll a vásár. Sajátosan elfertőződött gondolkodásra vall azt képzelni, hogy én ugyanazoknak a "további intézkedésére" majd alázatosan visszasettenkedem oda, ahonnan most le- és kiparancsoltak.

Nekem most már csak akkor van, lehet helyem ebben a fertőzött, mérgezett, és kvázi-magyar-kvázi-nyilvánosságban, ha azok a beteges körülmények, amelyek oda vezettek, hogy most engem sújtottak szilenciummal megszűnnek. Bizony, én most már csak várom, csendben és némán a további intézkedéseket, amelyek nyomán megszűnik a magyar kulturális életben a diszkrimináció, a tehetségek szüntelen és tervszerű elgáncsolása, a magyarellenesség, a dielttánsok dáridója a magas posztokon, a középszerűség és tehetségtelenség és akarnokság favorizálása, a vezetés eszmétlen, vegetáló kapkodása, szakszerűtlensége és anyag- ember- és pénzpazarlása. Várom a további intézkedéseket a csőd felszámolására a könyvkiadás, a televízió, a filmgyártás és a színházi élet területén. Várom, hogy lehető legyen a közös munkálkodás a magyar fennmaradásért, a becsületes reformokért és a megújulásért. Az első ilyen jelre, mint csataló a kürtszóra felnyerít — jelentkezem munkára és keresztényi megbocsátással nyújtom a kezem azoknak is, akik most megaláztak.

Budapest, 1986. augusztus 14. Csurka István, s.k.

6