Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
ÚJ HAJTÁS Elekes Attila CMilánóJ: MOCSÁRI TÖRTÉNET A "Mocsimpszövexért" mammutvállalat békén dolgozott a fűzfák alatt. Termelt zsombékot, tőzeget, sást, nádat, kákát, minőségi békanyálat, iszapot, mocsárgázt, szerecsenydiót, bürokráciát és korrupciót. Vezérigazgató a harcsa volt. A becsületét nem takarta folt. Egyre harsogott a szörnyű nagy torok; működtek is az összes szektorok. Egyszer névtelen írást kapott! "Reszkess!” Tudjuk, nagyanyád csillagkeresztes hölgy-vipera volt a Hold udvaránál. Jobb lenne hát, ha konzervvé válnál!" Kit így lelepleznek, az általában legalább horgot nyel bánatában, vagy mint egy lüké tette hajdan, halcsontnak bujdos (fűzőbe] ha baj van. Belátta ő is, van a múltnak ára, egy ménkű követ kötött a nyakára s családostul, uszonyt iszonyba öltve, magát a száraz partba ölte. A választás ekkor esett a rákra s már vitte is az ügyeket - hátra. Alatta egy pár csúf dolog esett. Egy a sok közül, itt a szu eset: □ a nádfúró-szakma élmunkása s mint ilyen, rájött egy újításra. Nevezetesen: a nádat fúrni kár, hisz' az már magától is lukra jár! Kihozott rengeteg megtakarítást. A rák rendjén iktatta az írást és nevelt belőle olyan irattárat, hogy a vállalat medréből kiáradt. Morogtak is szerte gúnyosan rívó hangon: "No, emelkedett a nívó!” A szu - nem csoda - dühösen percegett és munkájából lopva peroeket, addig agitálta az egész lápot, míg nád helyett kifúrta a rákot. Elnökségre most a pióca rontott, ki szívósan védte a kultúrfrontot. Megalakult a "Mocsfittyhang” dalegylet, a botfülüeknek zakatolni kellett, a zenekarra, nem tudta mit költsön.... Tücsköt egy vagyonért kért kölosön 28
