Itt-Ott, 1985 (18. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
minden döntésüket. Ne engedd, hogy a hatalom megfertőzze szívüket, hogy mindég betarthassák az emberség mindenkire kötelező törvényeit. Tedd, hogy végre a nép legyen az úr a magyar földön és vezetői csupán a nép szolgái legyenek! Könyörgünk a magyar társadalomért. Vezesd ki népünket az Anyag megmámorosodott imádatából, a Nyugat ócska státus-szimbólumainak, az autónak, a weekendháznak, a blue-jeansnek, az elektronikus vackoknak és a többi földhözragadt nyomorúságnak kultuszából. Urunk, tudjuk, hogy a magyar nép nagy része, több évszázados éhezés után, most néhány nemzedéken át zabái. Még fajtánk jellege is megváltozott. A hajdani szíjas magyar helyébe a tömpe, hájas magyar lépett. Ám észleljük, hogy a magyarság végre talán jóllakott. De az iszákosság ijesztő veszedelme egyre nagyobb mértékben fenyeget. Vess gátat ennek a szörnyű, néprontó betegségnek! Lélekharangok szólanak. Magyarországon ütött a lélek órája. Áldd meg ezért a szabad sajtóért küszködőket, a végre pislákolni kezdő, melengető magyar demokrácia élesztgetőit, akik fegyvertelenül, széthúzott inggel állanak: —Lőni akartok? Ide lőjjetek! Áldd meg őket és óvjad őket, Urunk, és áldd meg azokat is akik nem küldik őket Recskre — követ hordani. Tedd, hogy a jövőben se küldjék őket Recskre — követ hordani! Baráti körök, egyetemi csoportok, bázisközösségek s — miképpen a magyar múltban mindég — írók gyújtogatnak ma pici lángokat. Engedd, hogy a lángok egybecsapjanak s megszülessék belőlük — ami földünkön sohasem volt —, a magyarság közösségi felelősségtudata. Ezért Gyülekezet: jó Kedvvel, Lelkész: áldd meg gürcölő népünket és némi Gyülekezet: bőséggel, Lelkész: telítsd kamaráikat. Ne feledkezz meg népedről, Urunk, s Gyülekezet: nyújts feléje védő kart Lelkész: Segítsd őt a történelem zivataraiban, Gyülekezet: ha küzd ellenséggel. * Lelkész: Áldj meg minket bölcsességgel, türelemmel, tedd, hogy a Gyülekezet: balsors 19
