Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 2. szám

„Az Ótestamentum tele van szabályokkal a törzs, sőt a sátor közelében élők egymás iránti kötelességéről. Ezt a fogalmat Jézus kiszélesítette (például a sebzett utazóra), de végig hangoztatta, hogy az emberszeretetnek kezdődnie kell valahol, mégpedig a közvetlen közelben, mert egyébként ez a szeretet csak üres szó marad. . . Magyaroknak ugyanolyan joguk van saját nemzeti múltjukból meríteni erőt, mint a Biblia népének volt. Dávid íj-dala: ,Ó, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!’ (11. Sám. 1-27) szép, de a ,Hős vértől pirosult gyásztér’és,Nemzeti nagylétünk nagy temetője. Mohács’ is szép és nekünk magyaroknak többet mond. A .Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön’ (Zsolt. 137) szép, de ,A nagy világon e kívül nincsen számodra hely’ még szebb. Deborah éneke (Bírák 5:2- 31): .Kelj fel, kelj fel, Deborah’ szép, de .Rákóczi nagy lelke az eget csapkodó tenger haragjában’ szebb. Sámson harca a szamár álkapoccsal, Dávid küzdelme a filiszteusokkal hősi történetek, de Toldi Miklós és Kinizsi Pál viselt dolgait mi jobban értjük. Nem folytatom, könnyű megérteni, hogy mit akarok mondani: a Biblia mellett össze kell állítanunk egy pót-Bibliát, mert a .felebarát-szomszédleg közelebbi’ szere tété vei kell kezdenünk, hogy aztán

kiterebélyesíthessük szeretetünket mindenkire. . . Én pap vagyok, de soha úgy meg nem értettem az. .ingyen kegyelem’ tanát, mint Reményik Sándor feledhetetlen verséből. Ma is fülembe cseng a sor: ,Ez a magától, ez a kegyelem.— Ismétlem, ez a lírai versekkel bővített és a múlt népi és nemzeti hagyományaival mélyített magyar vallás egyáltalán nem ellenkeznék a kereszt yénség tanításaival. Minő össze, csak van, aki Szent Ágoston tanításából, Luther Kis és Nagy Kátéjából, vagy Kálvin Institúcióiból érti meg Isten akaratát s van, aki ezeken felül még a magyar lírát is segítségül hívja. . . ”

A magyar pót-Biblia megszerkesztése állandóan visszatérő gondja volt. Szerkesztői munkacsoportot akart összeállítani a megvalósítására, de betegsége ebben is megakadályozta. Egyik levelében írta nekem:

,, Nézetem szerint már van magyar vallás s ez nemcsak a bennünk élő néma sóvárgás. Ez a magyar népi kereszténység, mely olyanformán alakult ki, mint népdalaink, vagy a magyar népművészet. Ennek a népvallásnak azonban támasztékot kell adnunk. A történelmi kereszténység olyan filozófiai argumentumokkal bizonygatta a keresztény dogmákat, melyek a hitvallások korában divatosak voltak, első sorban az új-platonizmus tanításaival. A z új-platonizmust ma már senki sem használja, legtöbben nem is értik. Nekünk a ma használt filozófia keretei között — mely a tudományok összességében áll, mint például Bergson műve — de a magyar irodalom, művészet és népi kultúra eszközeivel kell rámutatnunk a vallásos igazságok mélységeire. Egy ,pót-Biblia ’ és egy magyar példákon felépített Káté összeállítása elengethetetlenek. . . ”

Szentiványi Sándor földi porát ma egy massachussettsi temető őrzi. De álmát s a néma sóvárgást reánk hagyta örökül. S ennek megvalósítása lesz a legszebb virág a lancasteri síron.

9