Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
GÓRCSŐVEL Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már történelem lesz az I984-es olimpiász. Mégis . . . nem hagyhatjuk szó nélkül a Szovjetunió bojkott döntését és a Varsói paktum tagállamai beleértve Magyarországot csatlakozását ehhez. Mert e döntésnek vannak olyan tanulságai is melyek a nagytávlatban befolyásolhatják életünket, céljainkat és lehetőségeinket. Moszkva érvelése az volt, hogy az olimpiász nem biztonságos az Amerikai Egyesült Államok földjén, tehát a ..haladó és sociálista”világ atlétáit meg kell védeni a lehetséges Los Angeles-i terrorizmustól (ésa valószínű diszidálásoktól). Mindezt ügyetlen, otromba és nagyhatalmi erőszakkal kényszerítették a ..szocialista táborban" leledző államokra. Egymás után felsorakoztak a .,haladó"világ képviselői a döntés mögött. Románián kívül.a szocialista táborból csak Kína és Jugoszlávia nem voltak hajlandóak tanúbizonyságot tenni e botor döntés mellett. így ismét megbomlott a szocialista egység, és ebből ismét elismerést nyert Románia a nyugati sajtóban, míg a többi csupán sajnálatot és lenézést. (Lásd a mellékelt helyi újság vezércikkét!) A szovjet döntés várható volt miután az 1980-as moszkvai olimpiászt amerikai bojkott csorbította. A nemzetközi politikában ezt jelenti a ..reciprocitás". És az olimpiász. sajnos ..nemzetközi politika" is. És a nemzetközi politikában nagy on fontos a prestízs... amiben lényeges pofont kapott a szovjet házigazda 1980-ban. Természetesen várható volt. hogy 1984-ben ezt a pofont visszaadják. Csak a pofonosztogatásnak van egy belpolitikai vetülete is. amit nem lett volna szabad kihagyni a számításokból. (Tudniillik, a nagytávlatban minden lényeges belpolitikai fejleménynek külpolitikai hatása is van!) Legalább is Kelet Európa-i vonatkozásban volt ez nagy melléfogás szovjet részről. Ezt a román vezetők felismerték, a magyarok nem! A belpolitikai szinten tudniillik, az olimpiász századunkban fontos szerepet játszik egy nép önértékelésében. Amikor minden más lehetőséget elv ettek már egy néptől, hogy nemzeti érzésének legyen lehetősége kielégülést találni, akkora sport megadja ezt a lehetőséget. Ezt a rómaiak is tudták, mert a tömegeket nem csak eledellel, de "cirkuszokkal" is traktálták. így a bendő be volt töltve, a szabadidő lekötve és Cézárnak nem kellett rettegni a népharagtől. Most mikor Kelet Európában bizonyos szorításokkal a bendő lehetőségei is szűkülnek, a szovjet döntés a "cirkuszt" is elvette. Hosszú lesz a nyár... és bizonytalan az ősz! Magyarországon sem várható, hogy az a melós aki eddig nem politizált, mert anyagilag jobban állt mint lengyel, cseh vagy román munkásosztály megfelelői, most továbbra is csak a focipályán fogja megnyilvánítani indulatait. Ugyanaz a lutbal-közönség amely múlt májusban (1983) majdnem meglincselte a Hököm színpad társulatot a budapesti Sportcsarnokban mert be merték mutatni Végh Antal „Mién bántják a magyarfut halt?, avagy Te is totónál haveT.,"-\ most csalódásukért (az olimpiászból való kimaradásukért) csakis a ..dicső" Szovjetuniót és magyarországi képviselőit fogja számonkérni. És jogosan! l.a. 4
