Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 1. szám
Vajda János: Emelkedik a szabadság zászlója, Ki ne menne, ki ne menne alája? Héj, leéltük a keserves időket, Mikor érte meghalni sem lehetett! Még a szelíd Tompa Mihály is: Mellyet kerestek, a kincs Csikorgó zár alatt van; Vérfű a kulcs, előtte Zár és lakat lepattan. S melly a kincs átkos őre: A sárkány veszve tőle. S hol a vidék? És merre a boldog mező, A melynek ily Bilincstörő virága nő? Az a harcoknak mezeje, Bűvös virága gyó'zelet; Bilincset tör, láncot szakaszt; — Hanem vérharmattal terem. Közülük Arany az egyetlen igazi próféta, aki az elkerülhetetlen kimenetelt is tisztán látja. Míg kifelé — kötelességtudatból, vagy hitetlen hittel — gyártja a kapósabbnál kapósabb propaganda dalokat, magának így vall: Mert — jaj, amit látok! — széles e hazában Dúl fajirtó fegyver, széltiben, hosszában; Minden bűn, az élet, a szívnek verése: Százszoros halál egy élet büntetése! Ott az égő falvak, rombadőlt lakások, A meztelen ínség, a jajki ál tások, A vadonba elszórt temetetlen testek, Mikre éh keselyűk, hollók gyülekeznek! Augusztus 14-én a király megvonja István nádortól a teljhatalmat, a hónap végén Batthyányit s Deákot nem hajlnadó fogadni, s nem fogadja Kossuth szept. 4-i deputációjét sem. Esterházy hg. lemond a miniszterségről, Széchenyi végleg összeroppan lelkileg s a Döblingi elmegyógyintézetbe viszik. Szept. lí-én Kossuth kérésére az országgyűlés elrendeli új bankjegyek kibocsátását, az általános toborzást, s azoknak a katonatiszteknek haditörvényszék elé való állítását, akik a törvényes kormánytól megtagadják a szolgálatot. Még aznap átlépi Jellachich a Drávát, s 36 ezer emberrel elindul Székesfehérvár felé. Szept. 14-én az országgyűlés diktátori hatalommal ruházza fel Kossuth Lajost. A magyar tisztek kínos helyzetben vannak. Katonai esküjük egyszerre követel tőlük hűséget ahhoz a zászlóhoz, mely alatt Jellachich támad, de ahhoz a kormányhoz is, melynek védelmében ellene vonulnak. Kossuth az alföldi városokban személyesen verbuvál, óriási sikerrel, de Jellachich ellen még a régi császári seregek lépnek fel. Több apró csatát vívnak, melyek alatt előfordul, hogy ugyanannak az ezerednek egyik része az egyik, a másik a másik oldalon harcol. Végre sikerül döntő csapást mérni a horvát seregre Pákozdnál , 28
