Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

Ezzel eljutottunk egy alapvető kérdéshez: lehet-e erkölcsös egy materialista társadalom? Nincs-e eleve ellentmondásban az erkölcsös és az anyagias vagy anyagelvű életszemlélet és ahogy a világ egyre materialistábbá vált, nem volt-e szükségszerű, hogy feladjon erkölcsi normáiból? Gondoljunk csak a mindennapi élet kettősségére, mikor a hét 40 órájában az üzleti élet ősemberi értékrendszere szerint viselkedünk, s aztán este vagy hétvégén átváltozunk melegszívű szülőkké, együttérző barátokká, hazafiakká, humanistákká, egyszóval a társadalom és az emberiség sorsával törődő emberekké. Az élet ilyetén kettőssége magával hozza az egyéni és társadalmi kétszínűséget. A nyugati ember az adóbevallást még a hét 40 órájának normái szerint állítja ki, hogy utána este szemrebbenés nélkül és fátyolos hangon olvassa Cyrano-t vagy Faludy Villonját. Csodálkozhatunk-e, hogy az ifjabb Kovács Jánosok az idősebbek szemére vetették kétszínűségüket, 5 nagytakarítást hirdettek a nixoni Fehér Háztól a gdanszki hajógyárig a világ sok pontján? Az ifjabb Kovács Jánosok nem értik, hogy miért válik a junta vagy a diktátor attól szalonképessé, hogy a mi oldalunkon van, miért lesz a szabadságharcosból terrorista és fordítva, attól függően, hogy a vasfüggöny melyik oldalán nyomtatták a lapot, egyszóval nem értik, hová sikkadtak a nagy eszmék, nemes tervek, s bizony sokaknak úgy tűnik, hogy azok most emésztődnek az aranyborjú gyomrában.

Az erkölcs azért fontos, mert rendhagyó szerepe van az emberi boldogsághoz vezető folyamatban. Mielőtt erről érdemben beszélhetnénk, szükséges elemezni a boldogság, a kiegyensúlyozott lelkiállapot forrásait. Ezek közé tartoznak a biztonság érzése, az önismeret és az életcél is.

A biztonság tudatát az anyagi jólét részben biztosíthatja, de nem teljesen. Gondoljunk csak arra, hogy milyen csúnyának tartotta magát, 5 ezért mennyire bizonytalanná vált Aesopus fekete hattyúja a kacsák között. Tamási ezt úgy fogalmazta, hogy "azért élünk a földön, hogy valahol otthon legyünk." Ez a lelki biztonság utáni vágy hozza össze a hasonló embereket, s ez okozta például, hogy a magyar szurkolók megérezték Balczó András futásán, hogy értük és helyettük is küzd, s e szurkolók közül sokan futni kezdtek vele, mellette, mert nem tehettek mást, együtt kellett futniuk, hogy Így egymást erősítve győzelemre vigyenek valamit ami több a versenyzőnél is meg a szurkolónál is.

A boldogság másik fontos összetevője az életetcél. Nehéz e fogalmat jól, világosan kifejezni, de annyi bizonyos, hogy a hivatástudat és a történelmi tudat elemi szükséglete minden embernek vagy embercsoportnak, s ha ez hiányzik, úgy az új nemzedék fellázad megalkuvó szülei világa ellen, mert nem elégíti ki őket az egyik napról a másikra való létfenntartás, s célt, értelmet keresnek életüknek. Még a művészeti alkotás értékét is lehúzza az öncélúság, s üresebben cseng a vers, ha "nem hevíti korának érzeménye." Nehéz persze életcélról beszélni hit nélkül, 5 ugyan a "ront vagy javít, de nem henyél" önmagában is mélyen emberi ideál, de azért alázatosabb is és mélyebben az emberi lélekben gyökerezöbb is a "küzdj és bízva bízzál" tanácsa. E nélkül az erkölcsi forrásul szolgáló hit nélkül könnyen fajulhat a küzdés öncélúvá, erkölcstelenné. Elvégre az erkölcs szabja meg azokat a határokat, melyek között a cél még szentesítheti az eszközt, de mely határok áthágása már a célt magát is értelmetlenné teheti. Persze az erkölcstől függetlenül is, az európai kultúra annyira a kereszténységben gyökerezik, hogy annak megtagadása önnön gyökereink elvágását, s Így a szellemi öngyilkosságot is jelentheti.

Az emberi boldogság harmadik pillére az önismeret, önmegértés, angol szóval "identity." Az identitás a modern ember számára vált csak problémák forrásává. Még párszáz évvel ezelőtt is az ember könnyen tisztában lehetett önmagával.

19