Itt-Ott, 1984 (17. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 3. szám
De porráégett a sző, az ige Ausschwitz, Drezda és Hiroshima hamujában is. Hiroshima árnyékában élünk, a nukleáris terror korában. Kétszázezer japán martír emléke kísért. Mivel a szó meghalt, a mai fiatalságnak nincs a költészet iránt érzéke. Nem is gondol arra, hogy ezért milyen színtelen lett az élete, milyen kopárak, dísztelenek a napjai. Tevékenységének természete nem nyűjt alkalmat a szemlélődésre. A "cogito ergo sum" (gondolkodom, tehát vagyok) antik derűt sugárzó elvét a "rohanok tehát vagyok" dinamikus, nyugtalan tételével cserélte fel. A modern ifjű többre becsüli motorja dugattyújának tömítő gyűrűjét az emberiség szellemi örökségének összes kincsénél. A fanatikus nemzedékek hősi életszemlélete után kispolgári erényekre törekvő korszak képe van kialakulóban. Természetesen ennek a modern kispolgári életmódnak egészen más az etikája, mint — mondjuk — a rokokó polgárainak. A fiatalság élcsapata a szkepticizmus jótékony, tudományos vértjét öltötte magára és a szabadon szárnyaló gondolat kételyeit állítja szembe a kommunista pártemberek, valamint a kapitalista politikusok és bankárok pimasz bizonyosságával. így bizonyos mértékig függetleníteni tudja magát a propaganda dömping agyvelő-mosó hatásától. A híradó és hírtovábbítő eszközök, valamint a nyomdaipar és a sokszorosító technika, legfőképpen pedig a televízió megjelenése a történelem színpadán, radikálisan megváltoztatta a sajtó és a tájékoztató ipar szerepét. A tájékoztatóipar ma már nem elégszik meg a nevében jelzett tevékenységgel. Részt kér a társadalmi hatalomból. így jött létre Amerikában a három hagyományos, egymástól demokratikusan független alkotmányos szerv (a törvényhozási, kormányzási és törvénykezési testületek) mellett a negyedik hatalom ("the fourth estate"), a sajtó, illetve a televíziót is beleszámítva, a "media. " Ebbe a fogalomba az amerikai sajtó emberei annyi misztifikációt zsúfoltak bele, hogy magyarra le sem lehet fordítani. A sajtó helyzete és szerepe — sem a tájékoztatást a kormány kezében koncentráló kommunista rezsimekben, sem az úgynevezett "szabad" sajtó nyugati világában — nem megnyugtató. A TASS nyilvánvalóan azt írja, amit az orosz kormány akar, a THE NEW YORK TIMES pedig azt, amit az Ochs-Sulzberger család akar. Sem az egyik, sem a másik megoldás nem szolgálja a társadalom érdekeit. A sajtónak a kormánytól és gazdag magánosoktól független társadalmi szervek kezében kellene lennie. A mai fiatalság többsége vagy az orosz kormány, vagy gazdag milliomosok által irányított közvélemény-gyárak révén tájékozódik a világban. A konzervdobozba zárt marhapörkölttel és a vitamin-tablettákkal együtt készen kapja megemésztett nézeteit. A gondolatokat, az elmélyedést jelszavak helyettesítették be. Nem mentesül ettől a kortárs a vasfüggöny egyik oldalán sem. A különbség csak az, hogy Nyugaton a szabadság jótékony levegője miatt nagyobb a változatosság a jelszavakban. Évtizedek óta jelszavak dübörögnek a dobhártyákon, közvélemény-folyójuk elsodorja a gyönge, magányos tutajokat. A visszahatás a mai fiatalság lelkében egyenlőre negativ formában mutatkozik. A jelszavaktól való csömör olyan mértékű, hogy a közösségi és a nagy emberi problémákkal szemben megmutatkozó érdektelenséggé vált. A közönyös fiatal jelensége nem nyugati privilégium. Az apolitikus, önző, érdektelen fiatal típusát amerikai szociológusok a "csöndes ifjúság"-nak hívják. De ez a típus megtalálható a Szovjetben is. Koestler Artur emlékezik meg egyik tanulmányában róluk, kiket az oroszok "nibonicsjo"-nak hívnak (a "ni Boga ni Csjorta" — sem Isten, sem ördög-rövidítéséből). Ók képezik a mai szovjet fiatalság 15
