Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Sass Mártonnak: ... Én azt hiszem, némi opportunista szemlélet levetésével, a dolgokra való nagyobb odafigyeléssel a Magyar Baráti Közösség el tudná kerülni, hogy a nyugati magyarsághoz tartozók közül bárki is negatív módon ítélje meg a tevékenységét. Ám mit szóljon az a forradalom után Nyugatra menekült, szökött, kiszédült magyar, aki az ITT-OTT, a forradalom évfordulója alkalmával megjelent számában a forradalmunk otthoni, az elnyomd kommunista párt által megfogalmazott analízisét közli? Mi más lehet ez, mint ostobaság, érzéketlenség, opportunizmus? Véleményem szerint ilyen dolgokon csúsztok el. Kiknek kell bizonygatnotok, hogy ti jó fiúk vagytok? Kedves Marci, az értelem sohase volt a magyar ság nagy erénye. — Sztáray Zoltán, San Bernardino Sztáray Zoltánnak: Leveledet, melyből a fenti sorokat idéztem, Marci ezzel a megjegyzéssel továbbította: "Hát nem félreértették ezt is?" A közölt gépirat érdekessége az volt, hogy nem szánták publikálásra, hanem arra, hogy az illetékes aktivisták számára nyújtson útmutatást abban a kérdésben, hogy mi a "helyes" álláspont 56-tal szemben. Ennél autentikusabb hivatalos magyar dokumentumot nemigen olvashatott senki Nyugaton, s bár nem győzök csodálkozni az ellenbizonyítékok sűrűségén, mégsem osztom véleményedet, hogy "az értelem sohase volt a magyarság nagy erénye." Hiszem, hogy legtöbb olvasónk annak vette a közlést, aminek szántuk; bizonyítékául annak, hogy e téren majdnem semmi sem változott 1957 óta a magyarországi katekizmusban. Én annyira tanulságosnak tartottam, márcsak stílusa miatt is, hogy szerintem jó angol fordításban is közölni kellett volna akkor frissen, legalább kivonatolva, megfelelő szaklapban, kontrasztképpen az exportra szállított anyaggal szemben, -»éji Harmath Istvánnak: Én is megkaptam a fotókópiákat, s nem akartam hinni a szememnek. Nem volt azóta se időm, se gyomrom foglalkozni e szennyes üggyel. 42 Nem mondhatok mást, minthogy Bojtos Lászlónak mérget veszek, hogy semmi köze nincs a dologhoz, shogy Kazelláról sem tudok ilyesmit feltételezni személy szerint. A szálak azonban kétségtelenül New Yorkba s onnan Magyarországra vezetnek. Annyira becstelen dologról van szó, hogy esetleges jogi okokból (s természetesen erkölcsiekből) nem közlök nevekhez fűződő spekulációt. Tény, hogy valaki Magyarországról szerezte meg (mindegy, hogy pénzért, vagy "szocialista összeköttetései" révén) a kérdéses dokumentumokat s hogy itt névtelenül terjeszttette. Ennyi, amit biztosan tudunk. Egyébként egy precedensről tudok: a Tollas Tiborról szóld, évekig Németországból postázott fekete füzetről, mely szintén tele volt népbírósági okmányok fénymásolatával. Annakidején ezért Tollast védelmünkbe is vettük nyilvánosan, deprivátim is. Pásztor Lászlónak is rendelkezésére áll az ITT-OTT, ennél többet nem tehet az MBK. Javasolni fogom ezenkívül, hogy az AMSZszal szüntessük meg kapcsolatunkat mindaddig, míg ez az ügy nincs tisztázva. Pásztornak vigasztalásul pedig azt üzenjük, hogy az akció sokunk szemében a célzott hatásnak pont az ellenkezőjét érte eL szimpátiát ébresztett, bennem is, iránta, bár egyébként nemigen értek vele egyet. Az illetők nem értik, hogy ilyen esetekben nem magyarországiakkal, hanem amerikai magyarokkal, azaz amerikaiakkal van dolguk, akiknek igazságérzéke nem tűri az ilyen aljasságot. Elvégre nálunk a közfelháborodás még az Egyesült Államok elnökét is lemondásra kényszerítette hasonló, bizonyos tekintetben a tőrbe csalandó áldozatokra nézve azonban még ártalmatlanabb diszndságért. Kis magyar Watergate az AMSZben? Alighanem, „gji !1
