Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 1. szám

ELMÉLKEDÉSEK

Hamza András M anvil le, N.J.

Az „elveszett” nemzedék

1981 szeptember 20

Lectio: Zsoltárok 115 Textus: János 12:24

,, Bizony, bizony mondom nektek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. ”

Ma a Szentírás tükrében, kálvinista hitünk mikroszkópja alatt egy olyan magyarországi réteget vizsgálunk meg, amely szememben a legtragikusabb. A címben ezt a réteget „elveszett” nemzedéknek nevezem, de figyeljetek arra, hogy az elveszett szót idézőjelbe tettem - a végén majd megértitek, miért.

Azokról a barátaimról és testvéreimről vagyok szólandó, akik a magyar sorskérdések megoldását marxista oldalról közelítették meg, hittek, vagy ma is hisznek a marxizmusban, tagjai voltak, vagy ma is tagjai a pártnak - de abban a rendben, ami a párt vezetésével az elmúlt negyedfél évtizedben kialakult nem vagy nem egészen érzik magukat otthon. Ha ízlésük népi, Nagy Lászlóval hördülnek föl:

„...ét? alul

izzók, szavamat nem halkítom, de sikoltom halhatatlanul:

Úristen, én nem vagyok itthon?”

ha ízlésük urbánus, akkor a századeleji nóta a refrénjük:

„Anyám, én nem ilyen lovat akartam.”

De vajon mi ennek az oka, mi eszi őket? Szerintem az, hogy ezek a testvérek elsősorban magyarok, aztán humanisták, s csak aztán következik a többi. Attól a ténytől, hogy Magyarország a szocialista táboron belül a legnagyobb, már-már a Nyugattal mérhető jólétet élvezi, ők nem esnek hasra. A jólét árnyoldalainak a meglátására is van szemük. Ahogy Csoóri Sándor mondta itt New Yorkban márciusban:

„Aki csak iskolás osztályozás szerint vizsgálja is a lengyel, a kelet-német, a csehszlovák, a román, a magyar állapotokat, rögtön észreveszi, hogy valamelyik felére mindegyik sántít. Ahol aránylagos a jólét, ott a közérzület, a kultúratermés, a közösségi gondolat küzd működési zavarokkal. Ahol viszont a nemzeti tudat — egészséges vagy torz —formái alakítják a politikát, ott a gazdasági étet akadozik. ”

7