Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
tóttá, mint én. Viccelsz? — kérdeztem. Nem, Pozsgaynak hívják, s jé magyarember, mondta. Június 17-én pénteken hallottam utoljára Csanád hangját. Egy nyílt levelet szerkesztett Losonczi Pálhoz, melyben kérik Nagy Imre és társai porainak kiadását, hogy családjaik tisztességgel eltemethessék. Csanád latba vetette közel államtitkári kapcsolatait, hogy a levelet aláírék között Jimmy Cartertol William Buckleyig mindenki ott legyen, s aztán zsebébe nyúlt, hogy e nyílt levél a Washington Timesban hirdetésként megjelenhessen. Telefonjának célja a hirdetés költségeinek összegyűjtése volt, de mikor hallotta, hogy előzőnap értem vissza Magyarországról, ahol idegösszeomlással kórházban kezeltek, akkor elnézést kért a zavarásért, segyrövid "Vigyázz magadrá"-val letette a kagylót. Másnap reggel már nem élt, s én egy életre sajnálni fogom, hogy engedtem, hogy előző este dolgavégzetlenül letegye a telefont. Holnap látlak utoljára, Csanád. E sorokat hamvasztásodat megelőző este írom. Szomorú vagyok és tanácstalan. Aranynak a "hol mint kezdtem abban véget" sora jár az eszemben, s csak az vigasztal, hogy ha sokan szerettek úgy mint én, akkor rövid életed is szép kellett, hogy legyen. — Lipták Béla OKTTfiSffiffiM fflEISZ(DUMAJMSM NAGY IMRE, MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKE KIVÉGZÉSÉNEK 25. ÉVFORDULÓJÁRA — Tom Lantos kaliforniai kongresszusi képviselő felszólalása 1983.jún. 16-án — Elnök Űr! — Ma huszonöt éve, a hajnali órákban, Budapesten, egy komor börtönudvaron egy alacsony, zömök embert vezettek két társával az akasztófa alá. Ez az ember Nagy Imre volt, akit húsz hónappal korábban, az 1956-os forradalom alatt a szabad kifejezéshez jutott közakarat helyezett vissza hivatalába. Ugyanazon a hajnalon végzett a hóhér Maiéter Pállal, a forradalmi kormány hadügyminiszterével és Gimes Miklóssal, Nagy Imre közeli munkatársával is. Szilágyi József, a Nagy kormány egy másik tagja addigra már három hónapja halott volt — ő is a Magyarországon tomboló szovjet terror áldozata lett. Losonczy Géza államminisztert az előző decemberben fojtották meg a börtönben kínzói, amikor az éhségsztrájkját megtörendő mesterséges táplálás ürügye alatt a gumicsövet a tüdejébe nyomták. Ok öten voltak a legismertebbek a véres bosszú áldozatainak ezrei közül, akiket mind azért öltek meg, mert a magyar nép bátran megpróbálta kivívni szabadságát és függetlenségét. Képviselőtársaim közt biztos van aki szinte hihetetlennek találja, hogy azok az események amiket én most elmondtam, nem holmi középkori lovagvárak hatalmi harcai közepette történtek, hanem a civilizált Közép-Európában, a huszadik század derekán. A Marxizmus-Leninizmus ígérte dicső és gazdag jövő helyett a Vörös Hadsereg valóban a sötét középkor barbarizmusát hozta Kelet-Európa szerencsétlen népeinek. Nagy Imre miniszterelnök a modern történelem egyik legtragikusabb alakja. Elkötelezett kommunista volt, aki azért csatlakozott a mozgalomhoz, mert valóban hitte, hogy annak útja az emberiség fényes jövője felé vezet. Személyisége; humanizmusa, erkölcse, a nemzeti hagyományok és az emberi méltóság iránti tisztelete azonban korán szembehelyezte azzal a merev sztálinista rendszerrel, amit Moszkva Magyarországon az 1940-es évek végén létrehozott. Első miniszterelnöki jelölése a Sztálin halála utáni ideiglenes enyhülés 11
