Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 2. szám

FIFA FÜffiTlNBÉIL

Alábbi versikét a múlt év vége felé csatolta szerzője, Szathmáry Lajos, utolsó Édesapámnak szóló, de az én címemre feladott leveléhez:

Az orvhalász a cigányhalhoz beszél miközben mérgezett horgára hdzza:

Te szegény kis halétek,

Te leszel a csalétek Kis halaknak, nagy halaknak Ha éhesen ráharapnak Mérget rejtő horgunkra —

S mielőtt a torkukra Csúsznál le, mi visszarántunk,

Ne félj hát, mi sohse bántunk,

Hiszen te kellesz nekünk,

Te vagy a mi fegyverünk,

Míg a zsinórunkon kúszol,

Azt hiszik, hogy lám, te úszol,

Nem tudják a szabad halak,

Hogy te, olcsón megvett falat Zsoldunkban vagy csalétek,

Szegény, olcsó halétek.---Nálunk nem szokás a másik postáját felbontani, így először Apám olvasta el, s persze nem értette; én is csak a második nekifutásra jöttem rá, hogy én volnék a szegény, olcsón megvett cigányhal, akit az emigráció sáros vizeiben pecázd magyarországi orvhalászok horgukra tűztek, hogy mások, rám harapva, szintén a mérges madzagra kerüljenek.

Szathmáry lekicsinylő kitételei dacára túlértékeli személyem vonzóerejét: nem hiszem, hogy bárki is énmiattam ment volna el a budapesti vagy a pécsi anyanyelvi konferenciára (a vers ugyanis csak erre célozhat). Sose titkoltam, hogy azokon részt vettem; felszólalásaim több helyen megjelentek, az ITT-OTTban is. (Szathmáry bizonyára nem olvasta, vagy nem értette ezeket, hogy így ír.) Az sem titok, hogy ha 1985-ben újra rendeznek anyanyelvi konferenciát és ha arra meghívnak, és ha a Belügy ismét megáldja a vízumot is hozzá (ami mindig kérdéses propozíció), valószínűleg megintcsak elmegyek, mert azt a sokoldalú kontaktust, melyet a konferenciák keretükön belül és kívül biztosítanak, nemcsak hasznosnak, de ma már szükségesnek is tartom.

Túl sok jót tett már Szathmáry Lajos a magyarságért, velem is, velünk is ahhoz, hogy szemtelenségén megsértődjem, legfeljebb sajnálom, mert nem ismerek olyant, akit előbb-utóbb meg ne mart volna s kétlem, hogy a végén marad akárcsak egy őszinte barátja, de úgy látszik, ez neki így esik jól. Verse azonban kitűnően illusztrálja az emigráció egyik eléggé széles rétegének a hozzáállását mindazokkal szemben, akik Magyarországgal a turisztika és a rokonlátogatás szintjén fölül is keresik a kapcsolatokat. Mások kevésbé tömören, kevésbé szellemesen ítélkeznek fölöttünk: gondoljunk csak pl. a Nemzetőr e vonatkozású cikkeire, a Chicago és Környéke lehülyézésére, vagy a kanadai magyar "világkongresszusra", melynek rendezősége eleve kizárta a részvételből a kapcsolatkeresőket s így a nyugati magyar értelmiségnek egyik legértékesebb részét.. De ennél még

4