Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
vezethető vissza. Csak egy-két vitaindító gondolat: 1. Reakcióként a korábbi történelmi szemléletre s politikai dogmáktól befolyásolva vagy azoknak alárendelve, olyan nyugaton is idézgetett nézeteket propagáltunk, melyek szerint a) a magyar történelem Mohács előtt említésre sem érdemes, vagy b) a magyar történelem Mohács után 1945-ig említésre sem érdemes, vagy c) a plusz b. Ez így viccnek hangzik, de tessék mélyebben elgondolkozni rajta, s aztán kérdezzük meg, hogy mire mindez egy amerikai tankönyvbe lecsapódik, mi marad a magyar imedzsből. A régebbi iskola minden hibája mellett olyan imedzset teremtett, amely integrálta a magyar történelmet Nyugat-Európáéba. Ma dirib darab az egész magyar történelmi imedzs, s várjuk a történetművészt, aki a törmelékből majd újat kreál. 2. A reális kontextustól elvontan elítéljük a 19. századbeli magyar nemzetiségi politikát. Saját történészeink írásaival bizonyítható, hogy elnyomók voltunk, s ezt sikerült annyira tudatosítanunk a világgal, hogy ma is annak számítunk. A magyar szakértők nincsenek tekintettel arra, hogy akkor, amikor nálunk a heti pár órás kötelező magyar nyelvoktatást először proponálták, az őket idéző amerikai kollégának dédnagyapja még fontra kínálta a négert a vasárnapi apróhirdetésben. Egyébként a nemzetiségek elnyomásának a vádja a legsúlyosabb, legtöbbször emlegetett csorbája a magyar imedzsnek. 3. Amerikába milliók vándoroltak ki minden európai országból, legtöbben anyagi okokból, legtöbben végleges szándékkal. Ebből soha senki nem következtet arra, hogy a kivándorlók szülőhazáját ócsárolja. Ez csak nálunk vált politikai szloganból igazsággá — pedig én, aki 15 évig éltem régiamerikás magyarok közt, nem találkoztam egyetlen eggyel sem, aki azzal vándorolt volna ki, hogy nem megy vissza. Nem tudományos felmérés ez, de 100%-os. Nálunk még az is nemzeti bűn, ami máshol erény. 4. A Horthy-korszak (Szálasiékat nem számítva), mivel épp ez előzte meg a modern historiográfia korát, teljesen feketére mázolva áll előttünk. Az amerikaiak iscsakazttanulják róla, hogy fasiszta, antiszemita, csendőruralom, neobarokk társadalom volt, stb. Ez megint kontextfreie Geschichtsschreiberei. A fasizmus vádja a valóságban nem illeti megaHorthy-érát. Antiszemitizmus volt elég a szomszédban is — pl .Ausztriában, Lengyelországban. A csendőruralom sem hasonlítható össze a modern diktatúrák hasonló apparátusával, és ez is volt a szomszédban. Az angol neobarokk társadalom maradványai a mai napig sikknek számítanak. Minden megértés nélkül a súlyos problémák iránt, e korszaknak a gazdasági válsága úgy van beállítva, mintha csak Magyarországon lett volna, a Zöldkereszt meg azért létesült, hogy az anyák több katonát szüljenek a Hazának. Ami ánte az mind ánti. 5. A magyar zsidóság ellen elkövetett bűnöket nem lehet eléggé elítélni. De illene az amerikai egyetemistának azt is tudnia, hogy az eszét vesztett Közép-Európában, hadi állapotban, a német nyomás ellenére, Magyarország, a magyar állam, 1944 tavaszáig, a német megszállásig aránylag becsületesen viselkedett e kérdésben, sőt segített is, ahogy tudott. Ami pedig az 1944-45-ös privát mentőakciókat illeti, mindez nem egyedül Wallenberg műve volt. 6. Végülis; hihetetlen ugyan, de egyetemi körökben még azt is sikerült elhitetni, hogy i 34 i i
