Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
I radhatunk örökre unikumok, bezzeggyerekek. Adja Isten, a siker ne érjen véget soha, váljék olyan megszokottá, hogy ne legyen érdemes róla írogatni! Egyébként a Magyarországgal foglalkozó cikkek száma a napi sajtóban korántsem olyan nagy, mint sokan gondolják. A Christian Science Monitor 1981-es indexében 17-szer szerepel "Hungary", a New York Times-éban 16-szor, a Washington Post-é pedig tíz cikket tart számon, ám ez se nem mind komoly, se nem mind pozitív. A sajtó véleményformáló szerepe fontos, de még fontosabb manapság a televízióé. Magyar vonatkozású riportot azonban sajnos csak igen ritkán látni, magyar film pedig, a nagy hírnév dacára, tudtommal még nem került képernyőre, s kíváncsi volnék, hogy ennek mi a jogi vagy bürokratikus akadálya. Magyar témájú könyvek csak néha-néha látnak napvilágot, s akkor sem mindig jók imedzsunknek. Gondolkozzunk el csak a következő adaton; 1981-ben összesen ot magyar vonatkozású kötet került bele a Book Review Digest-be. egy gyermekkönyv (The Good- Hearted Younger Brother, Bradbury Press, $10.95), amelyért Istennek hála, egy szűk tudományos köröknek szánt szociológiai tanulmány Ferge Zsuzsa tollából (A Society in the Making; Hungarian Social and Societal Policy. 1945-1975. Sharpe, 1980), de csak három minket "népszerűsítő" mű; Werbell Lost Hero-ja. Wallenbergről, Bierman Righteous Gentile-ja. Wallenbergről, a harmadik pedig Braham kétkötetes opusa; The Politics of Genocide: the Holocaust in Hungary. Milyen szomorú, hogy történelmünknek csak ez a sajnálatos epizódja inspirálja manapság Amerika íróit! Eddig az átlagember informális úton szerzett magyar imedzséről volt szó. Most hadd térjek át röviden a formális oldalra; mit tanítanak rólunk az iskolában? Külön tanulmányt kellene szentelni a tankönyveknek, minden szinten. Az amerikai társadalom becsületére válik, hogy vagy másfél évtized óta a közoktatásban tervszerűen küzd a faji, népi előítéletek ellen. Miránk azonban ilyen szempontból hál'istennek nem fordítanak figyelmet, mert a magyarok elleni előítélet nem probléma Amerikában. Az is szép, hogyújabban megpróbálják hangsúlyozni az amerikai nép sokféleségét, ún. "ethnic" származását. Itt már szó lehetne rólunk is, s lehet, hogy máshol van is, de az Oregonban használt Americans c. középiskolai tankönyvben hiába keressük az írek, németek, olaszok, oroszok, lengyelek, zsidók mellett a "Hungarian"-eket, nem szerepelünk benne, hacsak a kollektív "South-East European" nem vonatkozik miránk is. Az, hogy különböző kultúrájú népeket durva földrajzi, vagy újabban politikai egységekbe összevonva tárgyalnak a tankönyvek, általános praxis, és számunkra sohsem kedvező. így pl. egy 1972-ben kiadott, de még használatban levő földrajzkönyv, Our World and its Peoples, az egész Kelet-Európát kilövi kilenc oldalon (a kb. 300-ból), ilyen stílusban; "Eastern Europe is made up of Communist states which share the disadvantages of the Soviet system. Like the people of the U.S.S.R., most Eastern European workers were peasants until a few years ago. They knew only farming as a way of life. Even today half the people of Poland and threefifths of the Bulgarians, Romanians and Hungarians live in rural areas. Many have had little or no schooling .... Only in Czechoslovakia and East Germany is the percentage of literate people as high as in Northwest Europe . . . ." Továbbá, bar okkal, de lusták; "Workers who live in crowded conditions and who can buy barely enough food do not work as efficiently as they might otherwise . . . ."1 1. Kolezvon, Heine, Our World and its Peoples (Allyn & Bacon. Boston, 1972), 379 31
