Itt-Ott, 1983 (16. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
Finom és szoros lelkiismerettel azt is tudja, hogy aki a gonosszal bármilyen módon egy ágyban feküdt, az nem maradhat szeplőtelen. Amit Illyés az „Egy mondat a zsarnokságról”c. versében így fejez ki: „Magad is zsarnokság vagy”, arról Sipos Gyula a következő hátborzongató sorokban énekel: „Mert akit a gonosz, az erős leteper, a gonosszal lesz viselős. Hiába sír, hiába hánvtorog, átkozza a leendő magzatot, elvetélné, hogy kések, műszerek vele együtt mindent kimessenek, részegségek, kínlódó szavak zuhatagként mindent kimossanak. Kettészakadni! Jóra rendeltettem. Gonosz gonosszá nem tehet már engem. Vagy kiokádom, vagy elpusztít engem. Ne nézz rám, mikor magammal verekszem. ” (Vajúdás) Az egyéni kín, a nemzedék kínja, mindig része az egész nép problematikájának. Közös a kín, s ha van megoldás, akkor az nem lehet egyéni, csak közösségi — az egész nemzeté. „Koppány úr akkor az asztalra vágott, ne az írást mondd, barát, az igazságot, a te Jézusod, vagy az Öregisten, melyik az, ki a magyaron segítsen? Levágom neked három csimbók-tincsem, apám is Tar volt, mondd hát, ha tudod, mit kíván tőlem a te Jézusod? hogy ezen a marhában bő tájon kis házamnépe megüljön, megálljon, maroknyi magyar a tejtestvérével, kazár, besenyő, avar, kun meg székely, hogy el ne hajtsák mint gazdátlan barmot, ezt mondd, barát, te Jézussal megtartod? És nézett délre, a somogyi tájra, ez a nyáj messze vízig az ő nyája, nézett északra, Kapuvár magossá lábát a nagy tó száz taraja mossa. Az isten olyan mindegy. De a népért egyikkel harcot, a másikkal békét. Mi közöm nekem ehhez? Hát van népem? Nyughaltam védelmében, melegében? Jobb volt-e hozzám bárki idebenn, mint bárhol a világon az idegen? (Hétvége) 12 I
