Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
A többszálon futó főcselekmónyt, a magyar etnikum felszámolására irányuló intézkedéseket a magyar ajkú lakosság teljes likvidálását szervesen beépítve támogatja a három "nem mellékes mellékcselekmény": a lakosságcsere, a deportálás, és a reszlovakizáció. Bámulatos, hogy milyen fondorlatos összefüggésben; egymást kiegészítve és támogatva. A lakosságcsere fő célja a tömör magyar etnikum megbontása volt s a színmagyar községek vegyes nyelvűvé tétele; amit részben sikerült is az ármánykodóknak megvalósítani. A szlovákiai magyar lakosságból 180 ezret kellett volna kitelepíteni, azonban a "háborús bűnösnek" nyilvánított több mint százezer magyar járt a legjobban, mert ezeket cserelétszámba felvenni nem lehetett, így a legjobban úszták meg a vihart. Az áttelepülő szlovákok közül 90 ezren jelentkeztek, de csak kb. hatvanezer személy települt át. Az ún. áttelepülési bizottság Okali vezetése alatt működött, aki a magyarországi szlovákok teljes számát 477 000-ben adta meg, mely adatot hivatalosként vett át a szakirodalom (a valós szám 104 000 volt!). Miután a párizsi konferencia a magyar kérdést nyitva hagyta, Csehszlovákia szabad kezet kapott a kérdés "belső" rendezésében, mely a magyar kisebbség radikális "belső" szétszórására irányult. A jogfosztottság, a hontalanság volt alapvető élménye a "harmadvirágzás" írói nemzedékének (Dobos László, Duba Gyula), melyet a kérdés irodalma így tükröz; "Meg kell válni az ősi portától, mely a kenyeret termette hosszú időkön keresztül, s talán a hittől is meg kell válni, mely túlélve a háborút, békés újjászületést remélt." (Dobos: Földönfutók) Az én szülőfalummal szomszédos Füzesgyarmaton ily párbeszédek hangzottak el: —El kell menni? — kérdezte Nagybene. rezik. —Menni, gazda. Semmit se tehetünk, a járásról jöttek és így akarják. —Nemrégen vettem másik lovat. Dolgozni akartam — védekezik, de tudja, hogy hiába. (Duba; ívnak a csukák) A kegyetlen parancs a költészetben ilyen visszhangot váltott ki; Miért haragszol rám s mért vagyok Elítélt és mért tagadsz meg engem, a magyart,—aki itt nőtt— ,s hagyod, Hogy menjen?! Sőt útját sepred: lépjen, fusson. Nem számít; célja, hogy merre vezet ? Tovább élni itt — ősi jusson — Nem lehet ? (Csontos Vilmos: "Benéshez") A tömegdeportálás diplomáciai fegyver is volt a lakosságcsere-egyezmény kikényszerítésére, melyet Budapesten írtak alá 1946-ban. "A dráma november 19-én kezdődött a hajnali órákban .... A hadműveletek pontos tervek szerint zajlottak le, egy vagy két falut katonai egységek zártak körül, majd az előre elkészített névjegyzékek alapján felszólították az elszállítandó családokat a csomagolásra .... A kijelölt családokat katonai tehergépkocsik szállították a legközelebbi vasútállomásra, ahonnan szigorú őrizet mellett elindították őket Csehországba. Az akció 99 napig tartott .... Nem szünetelt a legnagyobb hidegben sem, pedig szigorú tél súlyosbította a helyzetet. (Hírlapi jelentés: Kiterjedt fagyhullám Európa fölött. Ceské Budejovice -26, Praha -21 C fok)." (Janies; A hontalanság évei. 288. old.) "Aztán megrándultak a vagonok, elindult a vonat, és egész nap döcögött velünk, de még akkor sem érkeztünk meg, az éjszakát is a marhakocsikban töltöttük .... Istentelenül hosszúra nyúlt az utazás, halálosan unalmas és vég nélküli, rövid megállókkal és közömbösen ránk bámuló embeMenni kell ? 40
