Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Manville, NJ; A manvillei magyar egyházközség 1915-ben alakult, 1975 óta Hamza András a lelkésze. A kicsiny, fehérre meszelt templom Jékely Zoltán marosszentimrei templomról szolé versének látomását idézi fel: tizenkettedikünk maga az Úr . . .. A minőség azonban nem lakozik bazilikákban. Vannak, akik 75 kiléméterről jönnek, hogy meghallgassák Hamza magyar szellemi és vallási hagyományokba ágyazott prédikációit. A kis egyház jelentős magyar kulturális tevékenységet folytat. Tavaly vendégül látta Csoóri Sándort és Sinkovics Imrét Budapestről, Faludy Györgyöt Torontóból. Nyeste Zoltán barátunk a presbitérium tagja, aki maga is szokott prédikálni a lelkész távollétében. A papiak kertjében a Magyar Baráti Közösség kopjafái láthatók: Németh László és Szabó Dezső emlékfái, melyeket néhai Kovács Imre író avatott fel 1976-ban. Tavaly óta Kováts Bandi emlékfája is a kert fái közt áll. Bandi hamvait a kiskőrösi Kováts sírboltban helyezték el. E kopjafák majd egykor a Magyar Baráti Közösség eljövendő Emlékparkjában nyernek végleges helyet. New Brunswick, NJ; A keleti partvidék legjelentősebb minőségi kórusa, a newbrunswicki Kodály Kórus 1974-ben jött létre. A kórus karnagya Hamza András, adminisztratív vezetője Fodor Dezső. Repertoárjuk külföldi és magyar vallásos énekek, magyar népi énekek, kórusdalok, melyeket rendszeres hangversenyek keretében mutatnak be. Idén is megrendezték hagyományos karácsonyi zenés áhítatukat a newbrunswicki magyar evangélikus templomban ádventi és karácsonyi klasszikus kórusokkal, népi karácsonyi kórusokkal és bibliaolvasással. Passaic, NJ; A passaici Magyar Református Egyház termeiben működik a hétvégi magyar iskola és néptánctanfolyam, Kerkay Emese és Király Zoltánná vezetésével . Miután a katolikus Szent István Egyház keretében évekig fennállt mindennapos magyar iskola becsukta kapuit, döntő jelentősége van ennek a hétvégi iskolának az észak-jerseyi magyarság fennmaradásának érdekében. Kerkay Zoltánná és Király Zoltánná lelkes munkatársai a Néprajzi Múzeumnak is a regeneráló magyarságmentés érdekében. |csehtibor| MAGYAR KIRÁLYI POSTA Éltető J. Lajosnak; Nagy érdeklődéssel követem Lipták Bélával folytatott vitádat, s szeretnék pár szóval hozzájárulni eszmecserétekhez. Probléma az, hogy véleményem szerint mindkettőtöknek igaza van. Ügy érzem, hogy számunkra már régen nincs fekete-fehér, vagy-vagy világ; legalábbis remélem, hogy két-és-félévtizedes nyugati tartózkodás alatt megtanultuk, hogy ámbár egymás véleményét tisztelnünk kell, de történelmi igazság nincs, és a nemzetek érvényesülése általában az erősebb jogán történik. De ha ez végső fokon így is van, mi más lehetne az ember életének értelme, mint az eszmékben való hit, az azokért való önfeláldozó küzdés és az a remény, hogy alkalomadtán, egy részük legalábbis, valóra válhat? Ez a fauszti probléma számunkra azt is jelenti, hogy igenis hiszünk a forradalom eszméinek végső győzelmében, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy azoknak "vérfürdőben" kell diadalmaskodni. Ezt Lipták Béla sem állítja. Ugyanakkor egyáltalán nem ítélhetem el azokat (sőt!), akik a kibontakozást keresik akár itt, akár ott. Attól már remélem ugyancsak messze vagyunk, hogy az otthoniak nevében kelljen beszélnünk. Az új otthoni generáció igenis kimondja a véleményét, anélkül, hogy a miénkre reflektálna. Az otthoni korifeusok problémája inkább az, hogy az ő véleményükre sem hallgat. Hogy cenzúrázzuk-e önmagunkat, ha "kényes" kérdések kerülnek napirendre köztünk és köztük? Hát ha a válaszod "igen," akkor mi értelme volt annak, hogy nyugatra jöttél? Hogy mik az eszméink? Emberség? Feltétlenül. Magyarság? Abból sajnos sokfajta 37
