Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Az anyanyelvi mozgalomnak, a Világszövetségnek és az általuk rendezett Anyanyelvi Konferenciának a párttal valé kapcsolata bizalmatlansággal tölti el a nyugati emigráció tapasztaltabb tagjait. Nehéz elképzelni, hogy a komolyan gondolkozó tudósaink, a nemzeti és vallásos vonalon mozgó cserkészetünk és egyházaink lelkesen csatlakoznának az ateista és kíméletlen osztályharcot hirdető párt által támogatott, akármilyen szépen hangzó és nemzeti színekbe bugyolált mozgalmakhoz. Az egypárt rendszerű Népköztársaságot és annak mai politikai vezetőségét nem szabad összetévesztenünk a már 36 éve szovjet megszállás alatt élő magyar néppel. A magyar népet mindenféle vonalon támogatnunk kell hiszen ügyességükkel és szorgalmukkal lépésről lépésre lerázták a meddő kommunista szocializmus béklyóit és ezzel megteremtették az egész világ által bámult magyar gazdasági csodát. Professzor Sinornak azonban igaza van, amikor úgy véli, hogy nem mindenki rossz magyar aki hátat fordít a Népköztársaságnak. Aki viszont ezt teszi, az hazafiasságból teszi, mert nem akar a párttal együttműködni, hanem inkább a magyar népnek segít, hogy az a gazdasági fellendülés után a nemzeti függetlenségét is visszanyerje. Nyugaton az utóbbi 36 év alatt kialakult századunk szabad nemzeti magyar irodalma amitől a magyar nép mesterségesen el van zárva. Sokszor az anyanyelv eme termékeihez csak "csempészek" útján juthat hozzá a magyar nép. A Népköztársaság vezetősége nagyon jól ismeri a szabad élő szó és írás hatalmát és éppen azért fél tőle. Viszont ugyanezek az emberek belátták, hogy valamiféle dialógusnak ki kell alakulnia a Népköztársaság és a nyugati magyarság között. Ennek az előmozdítására alakult meg a Világszövetség és annak különböző mozgalmai. Az érintkezés eszköze a közös anyanyelv lett és az Anyanyelvi Konferencia vált a két irányú dialógus porondjává. Ennek a jelentőségét nem szabad lebecsülnünk, de ismét a konferencia körülményei gondolkozásra késztetik a nyugati magyart. Az a tény, hogy a konferencia ingyenes, remek csalétekül szolgál és csak azt bizonyítja, hogy a rendezőség mindent elkövet, hogy a résztvevők számát növelje. Viszont kérdezhetjük, hogy miért ilyen bőkezű a Népköztársaság, amikor már 8,6 milliárd dollárral tartoznak főleg nyugati bankoknak. Egy másik kérdés ami rendszeresen felmerült az ingyenes konferenciával kapcsolatban az, hogy voltaképpen mit is vár cserében a Népköztársaság vendégeitől. Talán ezt a kérdést legokosabb a nyugati résztvevők lelkiismeretére bízni. Viszont akárhogyan is nézzük a dolgot, ezeken az összejöveteleken találkozhatnak, mint egyenrangú felek, a nyugati vállalkozó-szellemű látogatók és a Népköztársaság megbízottjai . Vajon lesz-e valaha egy bátor résztvevő a konferencián, aki megindíthatja a magyar szolidaritást a magyar nép érdekében, hogy visszanyerhessék 36 év után a politikai, vallás és szólás szabadságot. Végül is mindazoknak akik azt hiszik, hogy csakis az anyanyelvi mozgalom segítségével lehet nyugaton sikeres magyar nevelést biztosítani, vigasztalásul csak azt szeretném közölni, hogy az utóbbi 36 év lefolyása alatt nyugaton nagyon sokan nevelték gyerekeiket sikeresen magyar szellemben az anyanyelviek mindenféle segítsége nélkül. Bizonyítékul csak azt szeretném megemlíteni, hogy nekünk is sikerült három gyermeket magyar szellemben felnevelni minden anyanyelvi segítség nélkül. Ha mi megtettük akkor ugyanúgy mások is megtehetik. Tulajdonképpen a magyar nevelésben az anyanyelviekre nincsen semmi szükségünk addig amíg pártemberek állnak a háttérben a Népköztársaság megbízásából.— 25
