Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

FÓRUM Jókay Lajos (Niles, IL): ÉSZREVÉTELEIM AZ "ANYANYELV ÉS VALÓSAGSZEMLÉLET"-ROL Nem mint pedagógus hanem mint szülő szeretnem véleményemet nyilvánítani Éltető J. Lajos közleményével kapcsolatban, ami az ITT-OTT 14.évf. 4,számában jelent meg. Szerintem a mai Magyarország határain kívül élő magyarság köreiben a magyar nyelv tanítása és a magyar öntudat ápolása a család keretein belül történik és teljesen a szülők elhatározásától függ. Mi, akik nyugaton élünk szabadon; magyarul nevelhetjük gyereke­inket. Ezt sajnos nem állíthatjuk a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyarság­gal kapcsolatban. Trianon után a közös anyanyelv kapcsolta össze az elszakított területek magyarságát és a kivándorolt magyar tömegeket Magyarországgal. Ma a helyzet ismét nagyon hasonló. A két világháború között és előtti időkben a nyugaton élő magyarság, fő­képpen az amerikai kontinensen élők nagyrészt a munkásosztályból kerültek ki. Nékik a magyar voltuk fenntartása elsősorban a hovatartozást biztosította a nagy idegenben. Negy­venöt után azonban főként politikai okokból tömegesen kerültek magyar családok nyugatra, ebbe Ausztráliát és Dél-Amerikát is bele kell érteni. Eme főképpen középosztálybeli és hagyományosan nemzeti érzésű réteg nagyrésze természetesnek vélte, hogy gyermekeit magyarnak nevelje. 1956-ban amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikerült a független nemzeti Magyarországot helyreállítani, tömegesen csatlakoztak a "nyugatosok"-hoz mind­azok, akiknek veszedelmessé vált, vagy nem volt többé kedvük Kádárék alatt élni és egy jobb, szabadabb élet után vágyakoztak. Jő ideig a nyugaton élő magyarság magára volt hagyva és a helyenként megszervezett egyházak, cserkészet, hétvégi iskolák segítettek és még mindig segítenek a családoknak a magyar nevelésben. Mindazoknak pedig, akik meg tudták fizetni, a németországi Magyar Gimnázium Kastlban és néhány egyetem magyar tan­széke állt rendelkezésre. Mindazok, akik ebben a munkában részt vettek, vagy részt vesz­nek ma, tudják nagyon jól, hogy a siker rengeteg időbe, áldozatba és vesződségbe kerül. Ez az úgynevezett "maszek" alapokon nyugvó nevelés egy kettős kultúrában felnevelkedő magyar ifjúságot teremtett, akik ugyan nyugaton születtek, de nyugati-magyar szemmel és világnézettel nézik a világot. Ez így tartott a nagy változásig. Ekkor megalakult az anyanyelvi mozgalom, többek között azzal a céllal, hogy mindenben segítséget nyújt majd a nyugaton élő magyarságnak gyermekeik magyar szellemben való nevelése terén. Sajnos célkitűzéseiket csakis nyugat­ra tudták kiterjeszteni. Az ezeréves Magyarország ma nem magyar fennhatóság alá tar­tozó területein, ahol a legtöbb eredményt tudnának elérni nincsen működési "engedélyük." Azonban az anyanyelvi mozgalomnak nagy szépséghibája, hogy a Magyarok Világszövetsége a védnöke. A Magyarok Világszövetségének a fő szépséghibája pedig a vezetősége, például a Világszövetség főtitkára, dr.Gosztonyi János, aki azelőtt a Hazafias Népfront főtitkára volt. Tehát pártember. Gosztonyi elődje dr.Szabó Zoltán, Kádár volt minisztere volt. Szintén pártember. Tudjuk jól, hogy ma a keleti szocialista egypárt rendszerben a titkár a legfontosabb adminisztrációs tisztséget tölti be. A vezetőség többi tagjairól jobb ha hall­gatunk. Igaz, a Világszövetség a különböző rendezvényein nagy előszeretettel szerepelteti a pár jól ismert békepapot, köztiszteletben álló tudósokat és az egész világ magyarsága ál­tal elismert írókat és költőket. Az utóbbiakat Tompa Mihály költőnk tolla után rab gólyák­nak nevezhetjük, mert bizony el van metszve a szárnyuk. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom