Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
neveztessék "cavalerie hongroise"-nak, ha illőbb nevet nem találnak rá. De leltek illőt, s így a "hussard"-ságnak neme, neve magyar lett egyaránt, s magyar az állomány is nemsokára; kuruc óbesterek és brigadérok szerveztek bujdosókból ezredet. Csupa magyar Bercheny regimentje, magyar az Esterhazy- s Pollereckié, de a Beausobre, Raugrave, Royal-Nassau és a Ferary svadronokban is magyar a jelszó s a káromkodás. A tisztek; les lieutenants-colonels de Tóth, de Nyitra, de Palugyai, les capitaines Simonits, Sarkosy, Jean Deák, Tsengery, de Preny, Fogarossy, Marony . . . et les autres officiers, tels que Almassy, Balogh, Bezeredy — száz évig tart a névsor, a dicsőség, s nem egyszer áll huszár huszárral szemben . — Vitám et sanguinem, avagy vie et sang; mi a különbség? — gondoltam magamban, mint gondolhatták ők is egykoron. Béke reátok, jó jánosvitézek! Aztán szemem egy másik cikkre téved; "Tasnady—Valko—Szuts" — az École National des Sous-Officiers d'Active "keresztelője" képen, szövegben. Fent, a cím mellett bronzérem mása, melynek közepén lobogó fáklyát, fleur-de-lis alakban szuronyra tűzve markol egy ököl, két évszám, lent az ENSOA jelvénye, a láng fölött a "parrain" hős neve, "Adjutant Szuts"-é. A 79-es évfolyamnak újonc altisztjei az ő emlékét hordják kegyeletből szívük fölött, a zubbony bal zsebén, mint Valko-ét a 77-esek s a 75-ösök Tasnady-ét. Három "promotion", három hős halott, és mind a hatnak magyar a neve .... Szemlére áll a Szuts-Bataillon. Most egy fehérkesztyűs ejtőernyősőrnagy keretben nyújtja át a zászlóaljnak Szuts hagyatékát; négy érdemjelet, arcképét és vörös vállbojtjait. 11
