Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
A hasukat boldogság nappal süttethetik a renegátok Magyar júdások, árral üszők a nevük hulla, létük átok! Egy kis eldugott sarokban a szívetek mélyén, drága Magyar Testvéreim ápoljátok a hon szeretet pislákoló lángját vigyázzatok reá gyermekeitekben s barátaitokban s ha az idő elérkezik a haza hívó szavára e kicsiny tüzek elindulnak és kiperzselnek minden kommunistát, idegen rongyot a magyar földről. S nekünk csak várni kell, várni a magyar hajnal pirkadásra, mindig csak remélve és bízva. Vár, mert visszavár az alföld aranykalászszal borított síkja a bogárhátú, gólyafészkes magyar faluk házaival, a szőke Tisza s egy szenvedő s megfogyott, de lélekben soha össze nem tört nép, a Magyarság! S most búcsúzom Tőletek, kedves Magyar Testvéreim négy magyar szóval, négy M betűvel kezdődő szóval, vésd ezt az agyadba, szivedbe, lelked legmélyébe kitörölhetetlenül : maradj mindig mindenütt magyarnak! — |Pleskó János 1956-ban, fiatal korában menekült el Budapestről, először Dél-Afrikába, majd onnan az Egyesült Államokba. Jelenleg az oregoni MBK választott gondnoka. | Még 18 év még 18 év és vége a századnak addig még fel kell nevelnem egy vágyat és elaltatni egy-két villámot majd kiszínezni a világot és virágot ültetni szívetekbe a Szivárvány csak ráadás ha már nem feketíthetem tovább az álmot akkor nincs miért gyászolni a valóságot húzzál kesztyűt tekinteted törjön szemüveget és óvatosan ölelj át egyek vagyunk az eltékozolt nagy család 41 Mózsi Ferenc Chicago
