Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
nem lehetetlen. Amit itten alkottunk, legyen az gyár, műhely, üzlet, vagy egyéb, ma valódi értékének a negyedét éri, és azt sem lehet megkapni. Nemsokára az oroszok, vagy inkább a helyi komcsik elöl úgyis csak kis kofferrel fogunk tudni elmenni. Akkor majd sajnálni fogjuk, hogy azt a negyedet ami ma még sajátunk, nem vittük máshova. Emigráns fülnek még borzasztóbb: jó volna hazamenni. Ott már elmúlt mindaz, ami itten még előttünk áll. Ám kis kofferrel kellünk otthon? — Kicsit gyávának hangzott a gondolat kezdete. Remélem, hogy a folytatása ostobaságnak fog bizonyulni. Minden esetre nyugtalanító és hosszan elemezhető. Egy ilyen furcsa esszét optimistán kell befejezni. Mi legyen az ? Nézzünk befelé; . . . mind a három gyerek egészséges, főleg a két fiatalabbnak nagyszerű humora van és mind még ízig-vérig magyarok. Kell ennél optimistább végszó? Továbbra is reménykedünk, hogy Lake Hope-ig valami csoda történik velünk. Rettenetesen szeretnénk felmenni, s ha ez nem lesz lelkiismeretlenség, akkor meg is tesszük. Komoly dél-amerikai találkozó lenne, mertúgy hallom Sao Paulóból többen mennek. — Vajon Csoóri kijön-e ? Már hallottam, hogy gyenge egészsége miatt ide nem jön le. Az ő egészsége miatt ez nagyon sajnálatra méltó. Ám itteni honfitársaim közül nem hiszem, hogy 2-3-nál többen értékelni tudnák. — Itt jártak a Világszövetség emberei, Gosztonyi titkár "úr" és főmunkatársa. Nagy port vertek maguk körül. Nem tudom mennyire voltak nektek hasznosak, én nem sok jót várok tőlük. Valóban Ludányi ideológiák-fölöttisége kell ahhoz, hogy Gosztonyival szót lehessen érteni .... Isten áldjon benneteket! — N.N., Argentína (június végén) Cseh Tibornak. Midland Park, NJ; Kedves Druszám! Május 12-én írt leveledet cikkeddel együtt köszönettel megkaptam. Elnézést a késői válaszért, de a punkösd utáni hetet Majával és Krisztinával szabadságon töltöttük s utána előbb a júniusi Nemzetőrt kellett elkészítenem. A Magyar Baráti Közösség két fontos vezetőjéről egybekapcsolt cikkedet ebben a formában nem tudom lehozni. Éltető Lajos munkásságának ezt az oldalát, a Portlandi Egyetem Magyar Tanfolyamát azonban eddig is mindig lehoztam az elküldött hírek, felhívások, pályázatok alapján. Ezt cikkedből kiemelve most is szívesen megteszem, mert magyar közügy. Ha azonban a Nemzetőr olvasóinak egészében lehoznám cikkedet, félrevezetném őket, mert Éltető Lajos és a Baráti Közösség egy jelentős részének másik, politikai munkásságát, mely szöges ellentétben áll elveinkkel, elhallgatnám. Itt gondolok arra a megállapításodra, melyet általában a Közösségről szólva leszögezel: "ünnepi szónoklatokból, tiltakozó táviratokból, disznótoros vacsorákból és rágalmazó körlevelekből nem építhetjük fel a magyar jövőt .... A M.B. Közösség már régen kiszállt az emigrációs szócsépelésből és egész munkásságát a megmaradás szolgálatába állította." Mindez igaz volna, de ugyanakkor a Közösség egy része a disznótoros vacsorák helyett a magyar konzulokkal, követekkel ül le vacsorázni, vagy rágalmazó körlevelek helyett a volt Népművelődési miniszterhelyettest, Gosztonyi Jánost, a Világszövetség főtitkárát fogadja lakásán, akinek elsősorban köszönhetjük az otthoni történelmi tudat felszámolását —, s emigráns szócsépelés helyett többen közületek az Anyanyelvi Konferencia "politikai szócsépelését" végzi állami költségen, nyilatkozatokat ad, ami összeegyeztethetetlen elveinkkel és az előbb említett s általad megírt pozitívumokkal. 36
