Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
határain kívül él: ezek közül 1,5 millió lélek a nyugati államokban. A magyarság etnikai összetartozása, kulturális és nyelvi egymásrautaltsága ma már természetes tényként él minden magyar tudatában. De egymás sorsa, jelene és jövője sem lehet közömbös számunkra sohasem. A humánumba vetett hiten és a szomszédi—baráti szereteten túl, néha az aktív cselekvés sem maradhat el egymás megsegítésében. Különben összetartozásunk csak olyan, mint a kovásztalan kenyér, a malter nélküli fal, a fúratlan pipaszár. Abban az évben találkozunk, amikor Kodály Zoltán centenáriumot ünnepel a világ. A mi igazi, népi—nemzeti éltető és megtartó erőnk most is — mint mindig — a magyar nép többezer éves hagyománya, nyelve és kultúrája. Ezt művelni annyi, mint magyarrá válni és magyarnak maradni. "Erősödj benne — mondta Kodály —, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz." Számunkra, soproni diákok számára, ebben a mély gyökerű hitbenélés jelent igazi kötődést a magyar étoszhoz, egymáshoz, a világ magyarjaihoz, a minden határon túl érő szellemi hazához. Kívánunk nektek, külön-külön, hosszú életet, vígságszerző éveket, szakmai sikereket és meleg, családi örömöket. Azoknak emlékét, akik már soha nem lehetnek közöttünk, kegyelettel megőrizzük, míg élünk. Hagyományokban gazdag, szeretett Egyetemünknek és tudós Tanárainknak, azoknak is, akik idegenben élnek, szívből mondjuk; Vivat Academia! Vivant Professores! Fel, cimborák, újabb örömteljes találkozókra! S ha egyszer megkérdeznétek tőlünk, hogy milyen öröm, milyen bánat, miféle "gazdag szenvedés" húz minket e tájra, akkor azt felelnénk József Attila szavaival — és Ti megértenétek —, hogy; Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám. Sopron, 1982. augusztus 28. 28
