Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
id.Éltető Lajos (Portland); A LELKEM A lelkem vidám, gondtalan, boh<5 Kacagókedvű, csapongó gyerek, Tanyája bérc, hol buszke sas honol, S hol nóta zeng, az illatos berek. Édene: Erdély,- Nílusa: Maros. Játéka villám s békés napsugár,Viharral versenyt rohanni lejtőn, S merengni bércen, — egyre erre vár. S a sorsa mégis, mégis mily fonák; Bús végzetével perelni korán, S idegen tájak másnyelvű rögén, Honát siratva, — állni tétován. 1921 sirhantok között Amikor ok hívtak, én mindig elkéstem, Az időt a magam órájával mértem, S nem tűnődtem annak múlása felett. Jaj, most már hiába szólftgatom őket, Az idők rendjében sorra elmenőket: Csak hangom visszhangja rá a felelet. A szavak, amiket mondani készültem Búcsúkézfogáskor, könnyekre rendül ten, Szívemben maradtak, gyötrő vád gyanánt. Büntetésem lesz, hogy ráérős időmmel Utolsóként végzek földi ügyeimmel, S amikor indulok örök pihenőre, Nem lesz aki búcsúkézfogásra jőne, Nem lesz már se testvér, se egy jóbarát! 1982 16
