Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
Sass Márton Csikágó ÜDVÖZLET Elhangzott az 1982-es Itt-Ott konferencián Kedves Barátaim! — Szeretettel köszöntök mindenkit a Magyar Baráti Közösség 11. ITT-OTT konferenciáján. Köszönöm, hogy ismét eljöttetek, hogy így személyesen adhassunk tanúvallomást egymásnak közös ügyünk mellett. Egy évvel ezelőtt ezen a helyen arról beszélgettünk, hogy az MBK magyarsága megtartásával kívánja szolgálni önmaga szolgálatán keresztül az emberiséget. Ezért tartjuk elsődleges feladatunknak magyarságunk átmentését, gyermekeink magyarrá való nevelését. Mi a Közösségen belül ezt igy hisszük, s nagy többségünk igy is cselekszik. Épp a fentiek miatt nagyítódik ki előttünk ismételten a kérdés: miért van az, hogy —bár sokszor fizikai és anyagi erőnket túlhaladó áldozattal igyekszünk végezni munkánkat, mégis — velünk közös sorsú, ugyancsak szétszóródott honfitársaink lapjaikban, nemhogy csak gyanúval, de sok esetben ellenségesen, károsnak ítélik munkánkat? Nem akarom távollétükben szidni, elítélni vagy leszólni a minket meg nem értőket, hisz meggyőződésem, hogy legtöbbjük éppen olyan becsülettel szereti magyarságát mint mi, de úgy érzem, önmagunk tisztán-látása érdekében érdemes egypár percet ezzel a gondolattal eltölteni. Hosszú évek azon alapuló bosszankodása után, hogy ők is becsületes magyarok, végülis a következőképpen látom a helyzetet: a nagy külömbség köztünk és a minket meg nem értők között az, hogy mi nem vagyunk hajlandók felszántani sem a mögöttünk lévő utat,— sem pedig az előttünk lévőt, amin — célunk elérése végett, az emberiség magyarságunkon keresztül való szolgálatáért — továbbmenni kívánunk; s nem vagyunk hajlandók a magunk által körülsáncolt, önbezárta, délibábos végvárból nagy hangon kiabálni az ellenségre. Az ellenségre nem kiabálni kell, hanem le kell győzni igazsággal, hittel, kitartó munkával, magyarságunk megtartásával. Útjainkat nyitva szeretnénk tartani. A mögöttünk lévőre emlékeznünk kell. Tudnunk kell hol, mikor és miért kerültünk kátyúba, s látnunk azt, ami kihúzott belőle. Az előttünk lévő út kanyarjait, göröngyeit, járhatatlan részeit meg kell ismernünk, de azt is tudomásul kell végre már vennünk, hogy ez a mi útunk, és más útunk nincs. Útunk nem javul azzal, hogy másokat hibáztatva, mások háza előtt söprögetve, nagy hangon kiabálva gyermekeink előtt értelmetlenül hangoskodunk. Útunk csak a mi fáradhatatlan, áldozatkész, gyermekeink által is megértett kemény munkánk árán javulhat. Bízom abban, hogy előbb-utóbb elérjük az időt, mikor mi magyarok egymást tisztelve, becsülettel, emberségben, jólétben és szabadságban élünk ,,Szabófalvától San Francisco—ig”. Erre irányul a Magyar Baráti Közösség munkássága, mint a nyári magyar egyetem Adaban és Portlandban, a Janics-könyv angolnyelvű kiadása, az 1956-os forradalom emlékére kiadott kazerttánk, a Kent State-i erdélyi konferencia anyagának kiadása, a helyi kulturális események rendezése, az ITT-OTT kiadása, és ez a konferencia is. 4
