Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

lei-körnek, a XX. Század körének, jó barátja volt Ady Endrének, kinek legtöbb politikai irányú verse ezen kapcsolatok eredménye. Ady irta az azóta halhatatlanná vált verset: "Dunának, Oltnak egy a hangja . . — a magyar, szláv, román bánat miért nem talál­kozik az "eszme-barrikádokon" ? — E verssel sokszor találkozunk még komolynak veendő tanulmányokban is, ahol a mondanivaló a tények helyett letörik a közismert Ady-versbe. Adyt nemcsak a magát haladónak nevező csoport használja, de a másik, az ún. reakciós oldal is. Mindez csak szimptóma; a magyar irodalom régen elpolitizálódott és a politika elirodalmiasodott. És ebben a ködben bontakozott ki egy új konfederá­­ciós szerep a magyarság számára: mélységes bűntudattal — amit csak a ma­gyar múlt társadalma és nemzetiségi politikája tud indokolni — Jászi szerint — elfogadni, tudomásul venni kisebbségeink tragédiáját és a trianoni szakadék fölött nyújtani szlávot— románt ölelő karjainkat. Jászi Oszkár közvetlen kapcsolatban állt Masarykkal még az első világháború előtt. A kapcsolatot a legjobban illusztráljuk Jászi szavaival. Az írás a Journal of Central Euro­pean Affairs 1950. áprilisi számában jelent meg. A beszámoló szervilizmusa és minden magyar álláspont nélkülisége — meglepő. Ugyanakkor meg­világítja funkciószerepét a magyar életben. Idézem Jászit: Masaryk nagy személyiségéről való megemlékezésben én fájdalmasan ér­zem a lehetetlenséget, hogy egy 15 perces beszédben képet nyújtsak egy életről, mely olyan hosszú, gazdag, nemes volt, képet adjak egy életműről, mely oly mély, sokoldalú, olyan gigászi volt. Igen, mégis megpróbálom a lehetetlen feladatot, amely mégis, kötelessége mindenkinek, akinek a sors megadta, hogy személyes kapcsolatba kerüljön a háborús időszak legnagyobb emberével. Én tudatosan használom a szót, "a legnagyobb ember," mivel a másik kettő hozzá hasonló, de nem érte el Masaryk nagyságát. Presi­dent Wilson gazdag volt a gondolatokban, de nem rendelkezett azzal a való­ságok iránti finom érzékenységgel, bensőséges emberismerettel és ítélet­tel . A másik Lenin volt .... Én Budapesten találkoztam vele először, pár évvel a világháború előtt, a - mikor meglátogatta a mi haladó intellektuális klubunkat, melynek tagjai épp úgy meg voltak győződve arról, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia holt­pontra jutott, mint ő, és egyetlen menekvés van a helyzetből, a federalizá­­ció, demokratizálódás. Masaryk mély hatást gyakorolt rám, mint nagy professzor, széles gondolatokkal és mély meggyőződéssel. A következő alkalommal néhány hónappal a háború után láttam Prágában, a Hradőany­­ban, a cseh királyi várban, mint az újonnan alkotott Csehszlovák Köztársa­ság első elnökét, a "Felszabadító Elnököt."* És így megy tovább az emlékezés, a hódolat, a tisztelet, az alázatosság hangján, a lekapcsolt nemzettestvérek iránti minden szolidaritás nélkül, attól az embertől, aki nem ismert irgalmat a magyar társadalom és történelem egyetlen jelensége és személye felett sem. Jászi a magyar vörös forradalom bukása után a volt Károlyi-korszak politikai repre­*Feltehetőleg a szerző saját fordítása — szerk. 14 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom