Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
snriciLV&s^ ET Kontra Miklós (Bloomington/Debrecen)-. AMERIKAI MAGYAR NYELVI BÖKKENŐK (Előadás a csikágói Tulipános Láda kulturális egyesületben, 1981. május 22-én) A két- és többnyelvűség föltehetően egyidős az emberiséggel. Ha egymás nyelvét nem ismerő emberek valamiféle kontaktusba kerülnek, az együttélés megköveteli, hogy az egyik ember megtanulja a másik nyelvét, saját érdekében. Mi magyarok például éltünk kétnyelvűségben törökökkel, németekkel, szlovákokkal, szerbekkel, horvátokkal és románokkal — sokan élnek ma is —, de angolokkal nemigen. Az angol—magyar kulturális (és ettől elválaszthatatlanul; nyelvi) kapcsolatok a magyar nemzet történelme folyamán változó intenzitású, de alapjában perifériális kapcsolatok voltak, s bizonyos fokig azok még a huszadik század utolsó ötödében is. Századunkban azonban különböző magyarországi gazdasági és politikai földindulásokat népindulások követtek, minek következtében ma egyedül az Amerikai Egyesült Államokban annyi magyar él mint Debrecenben, Miskolcon, Pécsett és Szegeden együttvéve. Az amerikai magyarok — ki így, ki úgy — mind megtanultak angolul is és magyarul is. A bevándorlók meg kellett tanuljanak angolul, fiaik és lányaik közül pedig számosán megtanultak magyarul. Ők tehát mindannyian legalább két nyelvet hordanak egy fejben, ami — hogy Gribojedowal, az orosz drámaíróval szóljunk — bajjal jár (miként az ész). Aki két nyelvet tud, elkerülhetetlenül keveri a két nyelv használatát. Ezt a keverést a nyelvészek interferenciának hívják, aminek számos megnyilvánulási formája van. Ezeket itt kár lenne felsorolni, de egy-kettőre majd sor kerül. Mielőtt rátérnénk az amerikai magyar nyelvre, tegyünk egy rövid kitérőt, s nézzünk körül az óhazai magyarban, de ezúttal ott is csupán angol szempontból. A magyarországi anglisztika Nagy Öregje, Országh László professzor (aki egyébként a magyarok azon maroknyi csoportjába tartozik, akik a Commander of the British Empire kitüntetéssel büszkélkedhetnek) 1977-ben megjelent monográfiájában (Angol eredetű elemek a magyar szókészletben) több mint 1 000 olyan szót dokumentál és elemez, melyek az angolból a magyarba átkerülve hosszabb-rövidebb ideig használtattak vagy használtatnak ma is. Országh szerint "van szimbolikus jelentősége annak a ténynek, hogy ... a legelső angol szó, amely a magyarba bekerült, egy skót-angol állambölcseleti munka fordításában, a parlament volt. 1612-ben. Ugyanebben a műben előfordul a puritán is." (18. lap) Bármennyire csábító is lenne, idő híján nem csemegézhetünk most Országh László "nyelvészetinek álcázott” művelődéstörténeti esszéjében, de idézzünk még egy példát könyve 99. lapjáról: "1923 körül jelent meg a dodzsem a hajdani Angolparkban. Élt az igéje is; dodzsemez. Amikor az Angolpark az ötvenes években a Vidámpark nevet kapta, akkor valami naiv és angolellenes purista e szót kiirtotta, s helyére hivatalos megnevezésként a kis troli összetételt rendelte el. Tehát egy angol szót egy magyar-angol hibriddel pótolt." Aki a dodzsemet kis trolira keresztelte át, nyelvi purizmusból talán jól vizsgázott (ennek megítélésére alkalmatlan vagyok), de nyelvészetből — hazafias hevület ide, vagy oda — megbukott. , Ma Magyarországon több angol szót használunk, mint bármikor korábban. Egyedül a 13
