Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám

tanuljon új dallamot pengetni, és lágyabb hangszeren, A baisój tyerroriszt ideje lejárt, a baisój tyioriszt csillaga is elhagyta már pályája csúcsát. Csordás Gábor próféciája, hogy a kommunizmus még az ö életében el fog tűnni, valóra válik, csakhogy nem úgy, ahogv o gondolja. És győzni fognak a "buta tótok," De ok sem úgy, ahogy gondolnák.

Addigis, akkoris, nekünk más a feladatunk. Az amerikai magyar élet haldoklik, E~ lődeink, a parasztokból itt munkásokká, bányászokká vedlett elődeink, virágzó társadalmat építettek fel keleten a maguk módján. A számokban kevésbé jelentékeny dipik csak lenézték őket s alkotásukat. A 45 és 56 között idesodródottak csupán egyetlen intézménnyel gazdagították meg az itteni magyar életet: a mesterségesen transzplántált, felszeg, de mégis áldásos munkát végző cserkészettel. Váljék becsületére mind az első, mind a második bevándorló hullámunknak; két, három nemzedéken keresztül is megmaradtak magyarnak. Az 56-osok többsége ? , Már az első időkben beolvadt. Történelmi tudat, történelmi értékrendszer nélkül, szakmailag képzetten és műveletlenül (ami ugyan nem az ő hibájuk) vetette őket e partra a sors, s a fehérnép egykettőre jé amerikai férjeket faragott belőlük. (Nem megrovás ez, így volt rendjén, de ne feledjük el amikor a magyarországi demográfiai statisztikáról sírdogálunk.) Alihoz, hogy állapotukon felülemelkedjenek, nem volt elegendő erejük. Sok a kivétel, persze, aki 56-os e sorokat olvassa, mind az. De a szükséges vérátömlesztést nem kapta meg az amerikai magyarság az 56-osoktől, Ami odaát passzív a könyvelésben, itt is az. Kommunistáéi!enesek maradtak (vagy azzá lettek), mintha ez egy meghatározható hűség- és kultúr kategória volna — lényegüktől pedig elszakadtak.

Diplomácia? Bölcs előrelátás? A rossebet. Reménytelen real izmus.* menteni itt, ami még menthető. Nem az 56-os mámort újraél modni, nem Nyugatot meggyőzni arról, hogy 56-ban melléfogtak (nagyobbakat is fogtak már mellé), nem Trianon revíziója mostani feladatunk, hanem azt kiizzadni, hogy a magyar etnikum itt legalább annyira, szívós és életképes legyen, mint mondjuk a görög. Ez pedig lehetetlen, ha Magyarországot, a mait, kihagyjuk a vektorok analíziséből. Mert épp a Walesák ereje az, ami nekünk nincs meg s ami talán már nem is lesz meg soha, mert örökségünket elherdáltuk; a létszám. A miénk nevetségesen kicsiny, és egyre fogy. S hiába fújjuk fel magunkat nagyobbra; előbbutóbb szétpattan a hólyag a sok belepumpált széltől, aztán that’s all.

Hiszem-e, hogy állapotunkon változtatni lehetséges? Nemcsak hiszem, tudom is. Saját életem, működésem laboratóriumi bizonyítéka annak, hogy a feladat megoldható, jó! megoldható. De hogy a gyakorlatba is átvihető-e, ma már kétlem, Lidérc nyomja az amerikai magyarságot, s nem akar az álomorgiáből ocsúdni.

Talán majd felébreszti a lavina moraja,- hadd zuhanjon hát a kő. Egye fene. Szisztfusz sorsa a legemberxbb. —éji