Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

csak akkor jöjjön, ha és amikor mi hívjuk, vagy amikor politízálgatás miatt egyesek szerint célszerű, hanem mindenkor amikor akar, amikor csak lehet, amikor magyarokhoz szólhat, amikor magyar jövöt építhet, apostokodhat, gyermekeink szívét megérintheti. Mint a múltkor is írtam már Neked; ozorai huszárok vagyunk, akármelyikőnkhöz jönnek barátaink; hozzánk jönnek, és akármikor jönnek; sosem jöhetnek elég hamar és sűrűn mindig, mert az egymás szemébe nézés, a kézfogás melege, az egymás szavának hangja, eszének, szívének érintése az ami a távolságok és a szétszakíttatások ellenére testvérekké tud minket tenni. Ezt a mindannyiunkat tápláló kenyeret, éltető tiszta vizet ne akarja senki se korlátozni, se monopolizálni, se politikai taktikázgatások futballabdájává tenni se ott, se itt! — Nagy Károly, Somerset, NJ.

Csutorás Lászlónak - Amilyen megdöbbenéssel olvastad az ITT-OTT 13.1 sz.-ban fiamnak a Carter érdemeire vonatkozó fejtegetését, én is olyan, talán még nagyobb megdöbbenéssel olvastam kioktató-megrovó írásodat.

Az engem érintő kitételedre csak az a megjegyzésem, hogy én téged ezelőtt nem ismertelek, nem "harcoltam" veled soha közös elvi síkon s nem a "Harcom" következményeként vagyok most én itt. Nem. Én nem menekültem senki és semmi elől;

Erdély másodszori és — sajonos, most már végleges — elvesztésekor önként expatriáltam, kerestem és találtam új hazát, azért vagyok most én is itt.

Arrogáns hangú leveled többi részére reflektálva meg kell, hogy mondjam; azzal a beismeréssel, hogy a zsidó paraziták elleni "harcod" következtében vagy itt, egyszersmind elismered, hogy csatát vesztettél, de nem vagy elég bölcs ahhoz, hogy ebből levond a kínálkozó tanulságot. Az elbukott elvek porondjáról nem akarsz lelépni, most is az ifjúkorban beidegzett szólamok és gesztusok öregkori imitálásával hadonászol a történelmi titánok zuhanása folytán megrendült talajon.

Azzal, hogy a meghiúsúlás depressziós lelkiállapotában bosszúsan megtámadod az Egyesült Államok elnökét, mert ignorálta a Motalko-javaslatodat, lealacsonyító jelzőkkel illetted, dummynak, baromnak tituláltad, pénzügyi adminisztrációját gúnyos, fölényes tudálékossággal bíráltad, nem tettél mást, minthogh visszaéltél a befogadó hazád alkotmányában biztosított szólásszabadság elvével s ugyanakkor szégyenletes helyzetbe hoztad az itt teljes polgári jogot élvező honfitársaidat, akik bizonyára egyetértenek velem abban, hogy kihívó magatartásod miatt erkölcsi megrovást érdemelsz.

És kétszeres megrovást érdemelsz, ha a javaslatod ignorálása nem annyira lelki ügyed, mintamennyire, pénzügyi kritikáddal. együtt, egy kieszelt választási argumentum a Carter gyöngeségeit feltáró s a Reagan pozícióját megerősítő célzattal. Mert valami ilyenféle gyanú is felmerült bennem leveled olvasásakor. Igaz, hogy a politikában a "megengedett" erkölcstelenség is fair play, amit "ügyes" kortes-fogásként emlegetnek majd a választási krónikák, de mégis az ilyen, nem furfanggal, hanem lelkiismeretlen számítással kiélezett kontraszt csak az ellenségeskedés elmélyülését segíti elő a két tábor hívei között, a választás utáni időkre is kiható eredménnyel.

Egyébként Reagan kaliforniai teljesítménye, amire hivatkozol, korántsem mérvadó a federális állam eredményes kormányzása tekintetében. Te, mint jó matematikus tudod, hogy sokkal könnyebb az egyismeretlenű egyenlet megoldása a tőbbismeretlenűnél, s milyen komplikált a művelet, amikor sok összetevő erő kombinált hatása határozza meg az eredő erő irányát!

Tempora mutantur, de sok tekintetben mégsem változunk együtt az idővel. A honfogla37