Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
kultúr- és vallási életébe. Az "átmeneti korszak" gondolatát ez az egyházvezető így fogalmazta meg: "Különösen a nyelv kérdése az, ami a legsúlyosabb problémája ennek az átmeneti korszaknak. Régebben egyházi életünknek nemcsak eszköze, hanem egyik célja is volt a magyar nyelv fenntartása. Akkor még általánosan azt hitték, hogy a magyar nyelvvel együtt él vagy hal meg az egyházi munkánk. Ma már tisztábban értünk ebben a kérdésben is, és a régi elfogultság helyett Istenbe vetett bizodalommal igyekszünk magunkat felkészíteni a megváltozó jövőre. Az egyházak helyes irányításától függ ma az egyház további fennállása és virágzása." (Ifj. Nagy Emil., "Átmeneti korszak, " az Amerikai Magyar Reformátusok Jubileumi Emlékkönyve, 137. old.) Tehát az angolban van az üdvösség! Sajnos a vallási életben még ma is vannak hasonló gondolkodású emberek, akik szintén azt hangoztatják, hogy nem az egyházak feladata a magyarság szolgálata. Ezzel mi semmilyen vonatkozásban nem érthetünk egyet, de teológiailag biztosan nem, mert a kultúrától elvonatkoztatva szerintünk nincs vallásos élet. Mi, akik idestova tizennégy éve tekerjük a sokszorosító gépet, címezzük a borítékokat és járkáljuk a végeket, úgy érezzük, hogy egyházainkat újra kell reformálni hivatástudatukban, vagy hogy az általuk elhanyagolt munkát is nekünk kell helyettük elvégezni. A munkát szerényen kezdtük, barátok keresésével, akik szintén osztják törődésünket és felismeréseinket. így született meg az ITT-OTT időközi levelező kör, ami hamarosan folyóirattá és szabad eszmecserét folytató fórummá fejlődött ki. Az eszmecsere és a tépelődés, ami az ITT-OTTban napvilágot látott, már létezése első két évében a "magyar vallás" gondolatával foglalkozott. Bár állandóan visszatérő gondolat volt a lapban, nem talált általános megértésre. így a mozgalom kiszélesedett és ma a "magyar vallás" helyett a magyar vallásosságot szorgalmazza. (Fontos közbeszúrni, hogy ez utóbbinak semmi köze sincs azokhoz az újpogány kezdeményezésekhez, amelyek több helyen divatosak manapság.) Miből áll tehát az a magyar vallásosság, ami áthatja Közösségünket ma és amelyet egyesek tudatosan vallanak, míg mások élnek, bár szóban talán nem hangoztatnak? Elsősorban, Közösségünk vállalja a szétszórtsági sorsot és próbálja kiépíteni azt az intézményes és szervezeti alapot, ami biztosítja a nagytávlatú megmaradást és továbbfejlődést. Másodsorban, Közösségünk önmagát a világon élő ös s z magy ars ág szerves részének tekinti. Tizenötmilló plusz magyarban gondolkodunk, és fontosnak tartjuk, hogy népünkkel mindenütt együttműködjünk, az országhatároktól függetlenül, hogy ezzel a néppel és ezért a népért dolgozzunk, küzdjünk és tökéletesüljünk — ott, a Duna-Tisza táján, a Felvidéken, Erdélyben, a déli végeken, és mindenütt a szétszórtságban. Harmadsorban, Közösségünk nem elkötelezettje semmiféle politikai ideológiának. Nem is lehet, mert államhatárokat akarunk átszárnyalni, áthidalni, hogy népünk szolidaritását, összetartozását biztosítsuk az államhatárok és ideológiák dacára. Bár a hivatalos emigráció többször reánk nyomta a "baloldali" bélyegzőt, ezt csak azért tehette, mert nem képes ideológiai előítéletek nélkül gondolkodni. Negyedszer, Közösségünk baloldali megbélyegzése abból is származhat, hogy 18 I
