Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
lyek a nyári előadások témájával foglalkoznak, és általánosabb érdeklődésre tarthatnak számot. Bár körötök célkitűzései nagyon is dfcsérendőek, nem tartok igényt a lap további számaira, —ötvös Ervin, Biloxi, MS ITT-OTTnak; Az idemellékelt "Nagyváradi körkép" c. írásomat, a Clevelandbél történt elköltözésem alkalmából az MHBK clevelandi Főcsoportja által, búcsúztatásomra rendezett közebéden kellett volna elmondanom, ami azonban akkor, a műsor túlzsúfoltsága miatt elmaradt. Ezt most az ITT-OTTban leközlését kérve küldöm meg az MHBK clevelandi főcsoportjának, melynek tagjai sorában sok lelkes hívetek van. — Az ITT-OTT szelleme — mint a magyar öntudat, a magyar nemzeti érzés megújhodé, életre keltő, friss fuvallata mindig valami jéleső, felemelő érzéssel töltött el. Ezt most (84. életévemben, látásomnak 90%-os leromlása folytán) nyomasztóan nélkülözöm. (De azért kérlek, küldjétek néha egy-egy példányt címemre. Talán kerül valaki, aki azt felolvassa.) — v. Szent- KirállyiGusztáv, ny. közjegyző, szkv. alezredes, Naples, FL v.Szent-Királlyi Gusztávnak; Igazán jóleső érzéssel olvastuk soraidat. A "Nagyváradi körkép" közlendőink közé soroltatott, a másik küldeményt — 1956 20. évfordulóján elmondott beszédedet köszönettel nyugtázzuk, érdeklődéssel olvastuk, —éji MBK-nak; Találkozásunk a Jóreménység Tavánál egyike a három jódolognak melyek ebben az — igaz még fiatal — évtizedben történtek velem. Mihelyst tehát a késlekedő repülők alvási, a kipakolás és munkahelyi restanciák durváját letudtam, az írógéphez vonzott a visszagondolás nehány morzsájának megörökítési vágya. Jó volt köztetek lenni, jó a testnek az erdei levegőt szíva, a bőrnek a tó bársonyos vizében, a hangszálaknak a meg-megújuló bömböldékben, a jeles magyar előadások es vitacsaták tüzében edződő fülnek, de a legjobb volt a léleknek, mert a remény szárnyain emelkedett. Számomra a legragyogóbb élményt az jelentette, amihez ti már hellyel-közzel hozzászokhattatok; a gyerekek szavalóversenye. Járom a világot, de az utolsó tizenöt éve nem láttam a magyar közösségi vagy sziget-Nyugaton hozzá hasonlót. A Kastl-i diákok már aligha gyerekek, a bécsiek, kanadaiak csupán óvodások, a brazíliaiak elvétik a magyar nyelvet, s lám, a tieitek, a háromévesektől a huszonháromévesekig úgy beszélik azt, mintha Farkas réten vagy Farkaslakán ringott volna a bölcsőjük. Nyomdatermékekből ismert neveken túl, nálatok találkoztam először olyan, Nyugaton nevelkedett magyar fiatalokkal, akik magyarnak, vagy mondjuk így, elsősorban annak érzik magukat. Király Béla is, jómagam is, külön külön is úgy gondoltuk, hogy ez csak igen ritka és elszigetelt jelenség lehet .... A nálatok tapasztaltak után nem vagyok már ebben olyan biztos. Ha visszagondolok az 1848/49-es nyugatra szakadtakra, az ő gyerekeikből sok megőrizte a magyarságát. Elsősorban a Kossuth fiúk és a Pulszky gyerekek. Eddigelé félkézen meg tudtam számolni azokat, akikhez, a Magyar Baráti Közösségből személyes ismeretség fűzött; ezután, az ITT-OTTot lapozgatva arcok, mozdulatok, hangsúlyok, nótafoszlányok ugranak már elém, s ezt köszönöm, mindanynyiotoknak, mindenekelőtt — Kabdebó Tamás, Manchester, EK Éltető J. Lajosnak: "Lidérc nyomja az amerikai magyarságot, s nem akar az álomorgiából ocsúdni" írtad ("Pipafüstnél," 14:2). Milyen igaz! Nem is ocsúdik az, aki önmagát látta csupán a nemzetnek s születése, rangja, méltósága volt a minden. Ha ilyen ember elbukott, elbukott a nemzet is. Bukott népről pedig csak rosszat, vagy semmit! Hogy népünk gigászi erőfeszítéssel 38
