Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
ITT-OTT/1981 Volume 14. Number 4 Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont. egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Ür, így énekelünk mi, pár megmaradt — azt bünteti, akit szeret az Cr -, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul. Jékely Zoltán; "A marosszentimrei templomban" (1936) orgonaszó orgonaillat ónkarikás ablaktányérok lépesméz~ízű zsoltár életem pünkösd-évszaka lelkem pünkösdi itala máig zsongító óborom nyelvem petőfi sándora albertus molnár ledőlt a cinterem fala kövei földbe vástak védtelen áll a dombon maholnap egyesegyedül istené lesz a templom csupán egy ajkon szól már paptalan marosszentimrén haldoklik szenczi molnár hoztam egy csokor orgonát ülök őbenne bízón ülök hol várja jézusát a házsongárdi síron Kányádi Sándor; "Egy csokor orgona mellé" — Jékely Zoltánnak szeretettel (1975) 3 14. évfolyam. 4. szám
