Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám

teni, melyet városszeriien képeztek ki. Ennek az erődnek-városnak később o lett a névadója. Jól munkálkodva megalapította Amerika első államát és azt a királynő iránti tiszteletből Virginiának nevezte el. Legelső ténykedése volt, hogy virágzó dohány-ültetvényeket hozott létre és biztositotta az élelemszükségletet is. Erzsébet királynő kinevezte őt a gyarmat kormányzójává. Talán ekkor nevezték el a város mellett az öblöt is John Smith-ről?

Emberei azonban állandóan kísérleteztek az indián őslakosság kifosztásával. Az ilyen törekvéseket kemény kézzel letörte és megtorolta. Ennek köszönhette életét is, mert egy alkalommal az indiánok fogságába jutott. Halálraitélték és a kivégzőoszlop hoz kötve váratlan eseménynek lehettek szemtanúi az indiánok és a kivégzésre váró fehérek. Az indián törzsfőnök Pocahontas nevű leánya odament John Smithez és megcsókolta! Ez nemcsak az életét, de a szabadságát is jelentette és Smith szoros barátságot kötött az indián törzzsel. Ez a tény nagyban befolyásolta az uj angol gyarmat további létét is. Később Smith Pocahontast egyik tisztjéhez adta noül, majd elküldte okét Angliába, Erzsébet udvarába, ahol törzsfő leányaként tisztelték. Pocahontas tiz évig élt Angliában és valószínűleg TBC okozta korai halálát

Egy alkalommal felrobbant az erőd egyik loporraktára. Ekkor Smith elveszítette jobb lábát. Visszarendelték Angliába, ahol ő lett Erzsébet királynő legfőbb "indiai" tanácsadója. Kéziratai fennmaradtak a British Múzeumban; fennmaradt két szép térkép is, melyek egyikén őt magát is megörökítette a rajzoló, majd a rézmetsző. A világ legszebb, legritkább régi térképei közé tartozik mind az 1609-ben, mind az 1636-ban készített két térképe.

Röviden ennyi volt Smith /Kovács?/ János élettörténete. Találunk róla egy leírást Theodor de Bryn-től /Frankfurt am Main, 1950./. Szerepelnek elbeszélései a "Volks Historie"-ben, illusztrációk is az indián-leánnyal való esetről. Állítólag maga Shakespeare is róla irta egyik nagy müvét, melyhez később a finn zeneszerző Sibelius irta a zenét. Feltételezés szerint, talán azonos azzal a Johann von Ungar-ral, aki ugyancsak a Pontus de la Guardia tisztjeként a finn turkui vár kancelláriájának falára felirta a nevét.-17