Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 2. szám

Nekünk külföldre szakadt magyaroknak — és főleg amerikai-magyaroknak, akik Kölcsey és Scott Key szövegét együtt szoktuk énekelni — kell egy optimistább népinemzeti szimbólum is, azaz egy olyan közösségei dal, amit a táncteremben is hallgathatunk, énekelhetünk vagy táncolhatunk és ami nemcsak komoly percekben, hanem mindenkor emlékesztet feladatunkra és táplálja önbizalmunkat a továbbküzdésre. Dallamunk van már rengeteg: népzenénkben és a mindenki által ismert csárdásainkban. Csak tudatosítani kellene egy szöveget, ami egy "nemzeti” csárdásra és összetartásunk rituális kifejezésére volna alkalmas, olyan valamit, ami több önbizalmat és céltudatot adna mindannyiunknak. Mivel most van a trianoni tragédia 60. évfordulója, ebből merítve kellenekiszűrjünk egy szöveget, ami szolgálná megmaradásunkat és továbbfejlődésünket. Példázat céljából ajánlom valamelyik alkalmas csárdás dallamára a következő szöveget. Aki költő és aki ért a zenéhez, az biztos ír majd szebbet és jobbat. Ezt csupán a mondanivaló alátámasztása végett közlöm. Címe lehetne pl. "Trianoni csárdás":

Mé-ég ez sem tört meg minket, Mé-ég ez sem vert szét minket,

Még ez sem, ez sem ölt meg minket. Kettőt jobbra, kettőt balra,

Nem fáradunk, nem lankadunk, Szétszórtan is, itt is, ott is,

Ahány darab, annyi ész, szív,

Többen vagyunk, többet látunk, Minden felett, többet tudunk.

Égj*más karját-kezét fogjuk, Körcsárdásban forgunk, forgunk! Talpunk járja, szivünk érzi,

Esztink pedig mindig érti:

Ezt túléltük, ezt túléljük!

Húzzad cigány, táncolj babám,

Húzd rá, húzd rá, legyen zene,

Zene, jókedv, tánc és élet.

Bal sors, jobb sors, tovább küzdünk, Kettőt jobbra, kettőt balra.

Táncunk lépte örökségünk,

Lépünk jobbra, lépünk balra. Bizalommal táncolunk mi Örök utón, jobbra, balra.

Soha, soha, nem feledünk, és egyszer majd együtt győzünk...

12