Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

visszafutok és rohanok a kovácshoz . Csináltatta m egy hosszúszárú, éles kampót . Vissza a csónakhoz! A halat húzom és visszaengedem. Azt hiszi, hogy megszabadult és nagyot csap. A kovács jön a nagy kampóval és sokan futnak vele Még egy vőlegény és menyasszony is, a­­kiknek ma lesz az esküvőjük. A kovács bátor volt és bejött hozzám a csónakba. Én közel húz­tam a csónakhoz a halat, a kovács pedig a hasába vagta a kampót. Egy nagy kasba tettük a har­­csát és rá a mázsára. Harmincöt kilós volt. Mondom a vőlegénynek, hogy maga nagyvagyonú ember és tegye emlékezetessé ezt a szép napot. A szép menyasszony is megérdemli. Vegye meg ezt a harcsát. És csináljanak estére egy nagy halvacsorái. Ezt az egész környék emle­getni fogja, mert ilyen vacsorával senki sem tette emlékezetessé az esküvőjét. A kissé italos legény büszkén kérdi, hogy mennyiért adom. Mondom hogy a harcsának Aradon 70 lej kiló­ja . De magának és a szép kis menyasszonykának odaadom ötvenért. Mert olyan szép pár maguk. — Isten az atyám, hogy én ezt megveszem. — Ha én a maga helyében lennék, idehozatnám a házamból a cigányokat es zeneszóval, táncoló legények kíséretében vinném végig a falun ezt a szép nagy állatot a lakodalmas házhoz,. Otthon a nagy káposztás tekenőben vízbe tenné m estig, hogy a maguk tiszteletére gyönyör­ködjék benne a nép. — Én is ezt teszem. Fussatok a zenészekért. Magát meg ráadásul meghívom vacsorára — Szívesen elfogadom.Én szeretném felbontani a harcsát. Épp maegy hete, hogy elvitt tőlemhatkilóhalat.Szeretnémlátni, hogy mit találok meg belőle a gyomrában. A halakból semmisem maradt. De a spárgát, amivel fel voltak kötve, nem tudta még el­emészteni . Mostmár láttam az újabb, még nagyobb halászati lehetőséget. Hazasiettem és be­mentem az Andrányi nagy vaskereskedő céghez. Nagy horgokat kértem és még nagyobbat. Ennél nagyobb már nincsen— mondja az üzletvezető, akiengemjól ismert, mert az én hajda­ni mesterem volt az ő házi lakatosa. Kérdi, hogy mit akarok fogni. — Tudtommal a Maroson nincsenek cápák. — Az nincs, de 50-60 kilós harcsák vannak. — Én még erről nem hallottam. S ezeknél a horgoknál nagyobbat senki sem keres. — De én keresek, és Kocsis úr, legyen szíves, rendel jen nagyobb mennyiséget. — Ha tudnám, hogy nem marad a nyakunkon, rendelnék. — Már fogtam is Bodrogon egy 35 kilósat. A Maroson nyüzsögnek a nagy harcsák és mér­hetetlenül pusztítják a nemes halakat. Mi halászok nem tudjuk megfogni ezeket, mert nincs megfelelő horgunk. Az inast elszalasztottá a harmadik raktárba és odahivatott egy bodrogi raktármun­kást. — Fogtak-e maguknál a Marosból egy nagy harcsát? — Fogott bizony ez az úr, mégpedig egy 35 kilósat! — No, próbára rendelek ezer darabot. A helyzet az volt, hogy a halászok azt hitték, hogy ezeket a vén dögöket horoggal nem lehet megfogni. De nagyon ritka eset az. amikor a hálójukba kerül egy. Részben. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom