Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
nyik következett, s végül jött a sírások faggatása, hogy valójában milyen kárt is okoztak, miként hamisítják a történelmet a románok? Azt állították, hogy teljes sírokat szállítottak el, de erre semmi bizonyítékot szerezni nem tudtam. Ide bizony szakembernek kellene jönni, mint Te vagy, gondolom, János, aki tudja, hogy pontosan hol volt a Barcsay vagy az Apafi sír, s lefényképezni a helyét. Mondogattuk itt is, mint mindenütt Erdélyben, Magyarországon, hogy Ne búsulj, kenyeres, ez se tart örökké, Százötven év alatt sem lettünk törökké. Hétfőn dél körül indultunk vissza Nagyvárad felé. Bánffyhunyadon még bementünk a templomba, ahol az öreg pap elmondta a tudnivalókat erről az 1200 korul épült, Szent László kori épületről. O maga 1920-ban Princetonba kapott ösztöndíjat, de "abban az időben rossz volt a közlekedés” (értsd; Trianon). Aztán beugrottunk még ismerőseinkhez kik most egy Kossuth címeres kályha cseréppel kedveskedtek, s mikor mondom Öcsinek, akitől kaptam (bajuszos, hallgatag, egyenes tartású ember), hogy mennyire Örülök, hogy nem a koronás, hanem a Kossuth-féle, először hallom a hangját mióta ott vagyunk; "O is keménytökű legény volt." Közben könnyes a szeme, megöleljük egymást. A mondatába bújtatott bóknál nagyobbat ember nem mondhat magyar honfitársának, mert az "is"-sei Kossuthhoz hasonlít engem, meg őt magát is. Visszafelé megjátsszuk a gyerekekkel az amerikait. A románokkal csak angolul beszélünk. Emlegetjük a hallottakat, míg három órán át kutatják át a csomagjainkat, és semmit meg nem találnak, mert ugyan egyik tiszt után jön a másik, de mind bárgyú, míg gyerekeim okosak és talpraesettek, s mikor valami fontosabb tárgyhoz közeledik a motozó, mindig elterelik a figyelmét. Közben angolul arról beszélünk, hogy szőr női az ÁVH-s füléből, meg hogy Románia kiugróban van, mert szétesni hiszik az orosz birodalmat, melyet keleten Kína, délen a mohamedánok, az agressziót sikerrel visszaverő afgán szabadságharcosok, nyugaton pedig a sikeres litvánok, lengyelek szorongatnak, s minek a gyenge pontját, a gazdasági blokádot végre a Nyugat is kezdi felismerni. Aztán a román fasizmus módszereiről beszélgetünk, mint arról, hogy egy faluban, Luizi CálugÚra-ban (Bálcó mellett, Moldovában) egy leüt kell fizetni a magyar gyereknek, ha magyarul szól az iskolában, s hogy az összeszedett pénzből mennek este mulatni a román tanítók. Meg arról, hogy a román tiszt előléptetésének legbiztosabb útja, ha magyar lányt vesz feleségül. Folyik a nagysándori, biológiai népirtás. Aztán, hogy vérsejt elváltozást állapított meg az orvos Király Károlynál, ami ugyanolyan, mint a rádióaktív sugárzás eredménye. Mikor Bulcsúék révén kapott egy rádióaktív sugárzást mérő műszert Svédországból, kót nap alatt abbamaradt a sugárzás. Egyesek ugyan azt hiszik, hogy a műszer miatt csak megváltoztatták a hullámhosszot, áttérve a mikrohullámra. Király öccse a pártkönyvcserekor visszadobta, s nem újította meg tagságát, bátyja üldöztetése miatt. Ettől persze a románok úgy megijedtek (pár héttel a Schultz invesztigáeió után), hogy könyörögve hozták "Karcsi drágának" az új tagkönyvet, hogy legyen már megértő, vegye át, mert még megszűnik az amerikai vámkedvezmény, s az a magyaroknak se jó. Hát így át is vette. Különben az a hír, hogy Sütőt is sugározzák. Erdélyben is, Magyarországon is nagy örömet okozott a "Miként adták el az antant hatalmak Erdélyt" c. különlenyomat. Érdekes, hogy senki se ismerte. Magyar földre érve úgy lélegeztünk fel, mint máskor a nyugati határon. Jó utak, kávé, benzin, melegvíz, mosolygó arcok. Mit tesz a relativitás ? Másnap, kedden, leugrottam a Balatonra Keresztapámékhoz, Gabusékhoz. Keresztanyámat Nagyvázsonyban találtuk, éppen gyűjtött a veszprémi múzeumnak. Aztán vissza Székesfehérvárra családi 24
