Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
gal megkérdezhetjük: mit tettek a magyar református egyházak itt Amerikában, különösen az elmúlt emberöltő alatt, és mit tesznék ma annak az érdekében, hogy a magyar kálvinizmus ne csak lett légyen hatalmas tényező nemzeti életünkben, hanem hogy egyáltalán tényező legyen, maradjon ezután is ? Szétforgácsolva, önmagától el idegenülve, elmagyartalanodva, féllábbal a sírban küzd még az elenyészés ellen, létcél és létjogosultság nélkül, sha holnap eltűnik* kevesen lesznek a megsiratói, mert nem felelt meg annak a történelmi feladatnak, amit Isten kihívólag, megpróbáltatásként reá rótt, nyáját az új, nehéz körülmények között nem gyarapította, meg se is tartotta. A magyar kálvinizmus vallási tartalma, karaktere a reformációtól kezdve csak a Habsburg katolicizmussal, a német luteránizmussál és a román—pravoszláv—görög egyházzal szembesítve volt sajátos, de nem a nyugat- európai kálvinizmus sál összevetve,- a mai Amerikában pedig legfennebb annyiban sajátos, hogy csökönyösen ragaszkodik egy olyan ortodoxiához, amit angolszász testvéregyházai rég túlhaladtak. Testvéregyházai? Azok az egyházak is, melyeknek református eklézsiáink szerves parányai, mert a valóság az, hogy az önállóan is tehetségtelen Független Egyházon kívül minden egyházközségünk valamelyik angolszász csörcsnek a megtört csatlósa csupán. így aztán persze az is érthető, miért nincs és nem is lehet magyar kulturális koncepciója, nemzeti missziója az amerikai magyar kálvinizmusnak. Amit pedig népünk politikai függetlensége védelmében tesz, magánszorgalomból, egy maroknyi magyar lelkész, az lehet nagyon szép és nagyon jó, de az itt megvívandó csatából csak erőt von el. Kérdem: nem lenne a politikai munka is sokkal hatékonyabb, célravezetőbb, ha magyarul nem csupán temetnének lelkészeink, hanem ha egy erős, virágzó amerikai magyar egyházat vezetnének, olyant, amelynek volna itt is, mais, sajátosan magyar vallásos tartalma, karaktere, kulturális koncepciója és missziója, még akkor is, ha ez nem menne már kizárólag magyar nyelven? Mindezt más történelmi és szervezeti utalásokkal ugyanígy el lehetne mondani természetesen minden magyar egyházunkról, felekezetűnkről Amerikában, még az amerikai magyar katolicizmusról is, ami rögzítettebb magyarnyelvű szertartásával, a magyar történelem teológiai mitologizálásával, a magyar szentek és boldogasszonyok kultuszával elméletileg jobban fel van szerelve a magyarság megtartására idegen környezetben, mint protestáns egyházaink. Ám amerikai magyar katolikus egyház nincsen, s mindaddig, míg a szervezeti keret és az egyetemesség igénye a mai formában marad meg hittétel gyanánt amerikai magyar katolikus körökben is, addig egy ilyen egyháznak a puszta elgondolása is ellentmondásos és nevetséges. Egytől-egyig minden egyházunk korporativ megtestesítője annak a szomorú magyar bűnnek, ami a régi céloknak az új környezetbe való meggondolatlan, reflex-szerű átültetéséből és az új követelményeknek, létkérdéseknek fel nem ismeréséből ered, esetünkben abból, hogy jóllehet "otthon" a felekezetek, egyházak, az egyház feladata az volt, hogy egy magyar nyelvű és organikusan magyar társadalomban a kereszténységet ápolja s általa a társadalmat közelebb vezesse a proverbiális istenországához, itt magát a magyar társadalmat kellett volna és kellene életben tartania, gyarapítania, sőt ma már újra- és újjáteremtenie, azt a közösséget, melynek vezetésére, istápolására elhivatott. Ha itt is — és méghozzá ma már idegen módon és nyelven —csak annyit tesz, hogy az ortodox kereszténység pislákoló oltártüzeitfujtatgat ja, nyelvünkre, kultúránkra, sajátos hagyományainkra, a magyar nyáj speciális végső kérdéseire való különösebb tekintet nélkül — só, mennyi az ilyen kérdésünk! — akkor az amerikai magyar egyházak kollektív létjogosultsága abban a pillanatban megszűnik, amikor az utolsó angolul nem tudó Mari nénink vagy Pista bácsink végleglehúnyja nagy magyar szemét. Hogyhogy? Hát saját egyházam sem üdvözít engem s enyéimet magyarul s magyarán? Nem bizony, ez így van, s lelkészeink is nagyon jól 10
