Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám

PB PA FtS T3J$ t, E.

1980 november 4.-én az amerikai polgárságnak csekély kisebbsége elnökké választotta Ronald Reagant, a volt filmsztárt, Kalifornia egykori kormányzóját. Az amerikai jobboldal (ami, notabene, nem tévesztendő össze az amerikai magyar jobboldallal!) mandátumról beszél; de a szavazásra jogosultaknak 48%-a otthon ülte ki november 4.-ét, s így Reagant52%-nak51%-a, az összes szavazópolgároknak csupán 27%-a juttatta be a Fehér Házba. Mandátumról beszélni tehát túlzás. Hogy Reagan látszólag mégis 9:1 arányban elsöpörte Cartert, arra az amerikai alkotmánynak ama különlegessége a magyarázat, ami egy adott állam minden választó voksát (electoral vote) az illető államban szavazattöbbséget élvező jelöltnek adományozza.

Magyar barátaink közül sokan örülnek Reagan győzelmének. Azok közülünk, akik nem pártoltuk, amerikai szokás szerint mégis kifejezzük lojalitásunkat az új kormány iránt. Adja Isten, sikerüljön fellendítenie az ország gazdasági életét, s mindenek előtt, hogy megőrizhesse legalább azt a békét, amit Carter fenntartott. Reméljük azt is, hogy reálpolitikai meggondolások miatt nem adjuk el újra politikai erkölcseinket.

Nekünk persze egyet-mást újra kell kezdenünk, elsősorban az erdélyi magyarokért folytatott munkánkat. Mert most ismét azok következnek, akiknek elődei Bukarest utcáin Ceaugescuval karöltve táncolták a horát. Magyarország pedig amerikai szempontból veszíteni fog eddigi szerény fontosságából is.

Barmit hoz a jövő, egyet ne feledjünk el: a mi céljaink, a Magyar Baráti Közösség céljai nem változhatnak meg. Ezután is egyre nagyobb szabadságra, jóllétre és öntudatra szeretnénk a magyar népet elősegíteni, s első feladatunk ennek érdekében ezután is önmagunknak, a szétszórt magyarságnak a fenntartása és felvirágoztatása. Ezt pedig semmilyen kormány nem tudja, nem tudhatja biztosítani számunkra. Ezért a felelősség egyedül a miénk, —éji

8