Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám

h__a j t á s Kovács Béla /Columbus, Ohio/ VÉRESHURKA, CIMBALOM- Nem jó hely ez a Kolumbusz! Itt semmit se lehet kapni - mondta már nem tudom hányadszor a feleségem. - Menjünk vala­hová bevásárolni, ahol mindent lehet kapni. - így ültünk be Imre barátunkkal szombat reggel a kocsiba és "átszaladtunk” Klivlandba bevásárolni. Természetesen a nagypiacra hajtottunk, ami a magunkfajta embereknél a régi szép emlékeket idézi vissza. Ilyenről toltuk haza mi gyerekek talicskával a befoznivaló paradicsomot és ott­hon a házifeladat elvégzése után a szorosdróttal üveget mos­tunk, nagy élvezettel görbítve a drótot ide oda, No, de ugorjunk át egypár évtizedet és tekintsük meg a klivlandi piacot. Mindjárt a bejáratnál a parkolóhely mellett Elvis Presley érmeket árulnak. Szemben nagy csokorban állnak a friss fehér kardvirágok, pedig már zimankós október járja. Vevő is akad rá, bár nem olcsó. Amig a többiekre vártam, cso­dálkozva vettem észre, hogy egyes csokrok szint változtattak és immár halvány pirosak. Sok a furcsaság ebben az Amerikában, de ez már érthetetlen volt nekem is. Nem sokáig kellett várni a titok nyitjára, már jött is következő vevő, aki más szint óhajtott. Előkerült a festék /hajlakkos dobozhoz hasonló fecs­kendő/ a polc alól és pillanatok alatt készen lett a kivánt szinü kardvirág. Ezen nem akad fel a vásár! Kissé tovább hosszú sorban állnak az árusok terményeik­kel, éppen úgy, mint otthon az újvidéki piacon. Csak egy ki­csit más az áru, no meg a beszéd is más nyelvekből van össze­szőve. Angolul, vagyis amerikaiul mindenki beszél. De ezenkí­vül talán a világ minden nyelve hallható itt, a keveredések összes árnyalatában. Két portoricói olasz paprikát árul, szé­pen sorbarakva, hogy édes, középerős és méregerős. Azt csak ők tudják, hogy miért nem keveredik össze; tény azonban, hogy az édes nem erős. Egy öreg magyar néni zöldséget árul, odébb egy görög babot meg káposztát. Megálltunk Farkasék hentesboltja előtt, hogy bevásárol­junk véres- és májashurkát, jó bácskai disznósajtot, gyulai kolbászt, debrecenit meg füstöltoldalast. Sajnos a jó füstölt­szalonna már elfogyott, mert ahogy Farkasnéni mondta: "sohasem tudjuk mikor jönnek a vidékiek hogy kifosszák az üzletet". 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom