Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 2. szám

a magyar nyelvtanfolyam, melyet a Leth­bridge Community College esti tagozatán tanítok, január 25-én második szemeszte­rébe lép. Reméljük, a felnőttek további érdeklődésének nagy szerepe lesz a meg­születendő magyar fakultás sikerében, az University of Lethbridge Modem Nyelvek tanszékén, S hogy gyorsan a dicsekvés végére érjek, még elmondom, hogy a kanadai Metnik" irodalom anyagát magába foglaló bibliográfiát befejeztem, s ha minden jól megy, meg is jelenik a University of To­ronto (vagy az University of Alberta) Press kiadásában, A kompiláció 2 225 irodalmi mű bibliográfiai adatait foglalja magába, A 39 nemzetiségi szépíró között a Kanadában élő magyar írók és kritiku­sok közel 300 művel szerepelnek: verses kötetekkel, regényekkel, elbeszélés gyűj­teményekkel, színdarabokkal, s a róluk szóló tanulmányok és ismertetések ada­taival. — Miska János, Lethbridge, Al­berta ITT-OTTnak: IV, Béla levelének máso­lata gyönyörű. — Flammarion diákkorom óta kedves íróm — de magunkat a minden­­ségben egyedül képzelni talán még a geo­centrikus világnézetnél is nagyobb tévedés volna! — Padányi-Gulyás Jenő, Billings, Montana Padányi-Gulyás Jenőnek: Köszönjük a fentieket. Kissé elszomorít, hogy egye­dül Te vetted észre IV. Béla levelét. Senki más meg se említette. —éji ITT-OTTnak: Három magyar folyóirat jön hazunkhoz, szorgalmasan olvassa a családom. Kitűnő cikkek és gondolatok találhatók mind a háromban, bár gondol­kozásban eltérőek. Én kisebbségi magyar vagyok és életem tekintélyes részét ide­gen országban töltöttem — nem éltem — a magyarságom miatt. Amerikába jövet megismertem a demokráciát, és minden gyengéje és hibája ellenére szeretem ezt az országot. Először vagyok igazán sza­bad. Ezzel kapcsolatban mindig szomo­rúan olvasom a magyar újságokban a cél nélküli vitákat, civakodást a politikai, vallási és szociális nézeteltérések miatt. Hisz ez rendben is volna, ha a népünk, a magyarság, mindenhol szabad volna. De nem ez a helyzet. És pont ezért az erőn­ket nem szétforgácsolni kell, hanem a fajtánkat félteni, nevelni és mindenek fe­lett szeretni kell, úgy, hogy egymásnak a véleményét tiszteletben kell tartani. Szá­munkra nem lehet nagyobb cél, minthogy erőssé lenni, egy boldogabb, demokrati­kusabb országban, ahol a nézeteltérések szabadon, parlamentárisán, vagy más szinten megbeszélhetek. Mindaddig míg tekintélyes hányada a magyarságnak meg van fosztva a jogaitól, addig más célunk nem lehet, minthogy dolgozzunk az egyes­­ségért. Ehhez viszont minden magyar jó szerencsét kíván, egységesen.—G.O., Princeton, NJ. Az MBK-nak; őszintén szólva nem tu­dom, hogy mit szóljak, avagy írjak. Már nem egyszer kaptam nagy összegű csekket munkáimért, de hogy valaki egy jelentős csekket küldjön nekem névtelenül és ráa­dásul nem kér érte ellenszolgáltatást — ez még nem történt meg velem. Különösen jó érzés volt számomra, amikor Bojtos László azt mondta a cleve­landi Magyar Club estélyén, ahol átadta a csekket a nagyközönség jelenlétében, "hogy egy művészet-pártoló ismeretlen küldi neked, a Magyar Baráti Közösség és az ITT-OTTon keresztül, alkotó mun­kásságod megbecsüléseként," Őszintén szólva az átadás óta kuta­tom, hogy ki lehetett az ismeretlen mű­vészbarát és jóakaró, de sajnos holtpont­ra jutottam. Ezért arra kérlek, juttas­sátok el köszönetemet az ismeretlen mecénásnak. Kívánom, hogy más alko­tókkal szemben is ismételje meg ezt a nagyszerű gesztust. — Kondorossy László, University Heights, Ohio 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom