Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 5. szám
tartalmaz könnyebb és nehezebb részeket is. Értékes ismereteket és felejthetetlen élményt egyaránt nyújt a könyv: van benne vers és próza, történelem és nagy magyarok életútját bemutató olvasmány, népdal és népi képzőművészet, sok fénykép, rajz, térkép és feladatkérdés. Irodalmunk legjavából közöl szemelvényeket, a költészet képzeletre ható eszközeivel serkent, gyönyörködtet, esztétikai élményt nyújt és gondolkodtat. Szintézisteremtő koncepciójához híven a könyv — a magyar tankönyvírás történetében először — az egyetemes magyar kultúrát a maga egyetemességében igyekszik bemutatni: a világ mintegy tizenhatmilliónyi magyarságának szinte minden csoportja szerepel az anyagban, néhány képviselőjén keresztül. A klasszikus írók, költők, művészek és történelmünk nagyjai mellett az élő magyar irodalmat tehát nemcsak a Magyarországon élő írók szemelvényein keresztül ismerik meg a tanulók, hanem felvidéki, erdélyi, délvidéki és nyugati írokköltők alkotásaiból is. A történelmi szemelvények nem az emlékezetből könnyen kihulló adathalmazt tartalmaznak, hanem emberi közelségbe hozzák a nemzeti léttel kapcsolatos fontos eseményeket. Megelevenedik a régmúlt, emberi arca lesz a mohácsi vészkor, a nándorfehérvári, a segesvári csatákban elhulltaknak. Nemzeti múltunk valóságos képe kerekedik ki e szemelvényekből, a "régi dicsőségünket?' méltató fejezetek nem elvont, hazafi - askodó kérkedést tükröznek, de a legigazabb, legmélyebbről jövő emberi magatartást. Az értékes néprajzi anyag kihalóban lévő népszokásokat, népi hagyományokat "ment át" az utókornak. U- gyanakkor a népdalok gazdag kincsestárából is bőven kínál a könyv. Kodály mondta, hogy "A népdal a népi műveltség csúcsa, kivirágzása. " Népdaltanulással nemcsak örömteli perceket szereznek a tanulók, de nemzetünk leikébe is beláthatnak. A "Beszéljünk magyarul!" anyaga fejlődésében, szellemi értékeinek gazdagságában mutat be egy nyelvi közösséget, amikor magyarul beszélni, írni, olvasni tanít. Célja nemcsak a magyarságtudat kifejlesztése, de az emberségesség szép példáinak bemutatásával az emberi jellem formálása is. Aki a kezébe veszi, gazdagodni fog belőle — és nem csak a 12-15 évesek. Mindannyiunk számára nyereség ez az egyediségében úttörő, eredetiségében természetes és formájában újat hozó tankönyv. —Kovács Klára Fáy Ferenc: KÖVÜLET A Kövülettel kapcsolatos magnószalagon folytatott beszélgetésünket Fáy Ferenc e szavakkal zárta: "Ne írj rólam szépet, hanem igazat, őszintét. " Kívánságához híven nem fogok "szépet" írni. Hogy igazat írok-e, annak meghatározását a költőre és a Kövület olvasóira bízom. Úgy érzem, hogy harmadik kérésének eleget tettem. Fáy legújabb könyvének első versében így indítja útnak a Királyfit: "Elindultál, hogy a Feketerózsa kelyhéből elhozd azt a harmatot, melyből ők itt mindörökké élnek, s melyben magad is szebbé moshatod. " De a saját és mások boldogságát kereső évek "elnyűtték a kincskereső-kisködmönt. " Megtalálja-e végül a remélt harmatot? "A kincs? — A kincsed? — Elkéstél vele. " A költő egyik élet-tragédiáját foglalja magába e néhány szó. Józanul, ő nem okol mást — látszólagos — kudarcért: "Magadra vess, ha úgy élsz mint a rab a kővé dermedt arcok ketrecében. És nem látsz túl ujjaid sövényén, hol emberek élnek. " De a költő így sincs egyedül, mert sorsa azonos a világba vetette népe sorsával. Bár ő "megrekedt a kőre kövült kegyetlen képkeretben, " az eddig részvétlenek is rádöbbennek közösségükre s köré gyűlnek, "hogy lássák az arcod áttetsző egén az arcuk pusztulását. " A költő megkövült 43
