Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 5. szám
vissza és ebben minden magyar benne van akár otthon éljünk, akár a nagy szétszórtságban. Visszatartásáért annak idején megmozdult ugyan az egész emigráció, de mindez az Egyesült Államok elnökét eredeti elhatározásában nem befolyásolta. Talán ö is tudatában lehetett annak, hogy a királyság megszüntetésével érvényét vesztette volna a szentkorona tana is, azt nem tudjuk. A nagy döntés előtt elnökünk intuitive érezhette, hogy a magyar Szent Korona otthonléte a múlt hagyományait tisztelve talán fokozni fogja a magyarság összetartozandóságát, helyesebben az európai nyugati kultúrközösségben való megmaradásának további vágyát. Vannak akik ezt helyesen "Túlélés "-nek nevezik; az áldozatot mindenesetre az otthoniak hozzák meg érte... Tragikus elkeseredésre azonban nekünk sincs okunk, akik hiszünk és bízunk a Szent Korona önmagából kisugárzó hatásában, népünkre, magyar fajtánkra. Ma mindenütt a magyarság "túlélésére" kell koncentrálnunk minden figyelmet és ehhez a Szent Korona otthonléte erősen hozzájárulhat. Visszatértével megkaptuk a legkedvezőbb vámkedvezményt is és ezzel az ország gazdaságilag erősödni fog, és ha a szellemi és kultúrkapcsolatok fokozásával eljutunk az igazi reciprocitáshoz az u.n. teljes kölcsönösséghez, vagyis, ha az eszmék szabad áramlása megvalósul mindkét irányban — tőlünk is hazafelé! — akkor nem maradhat ki a függetlenségünket legerősebben érintő kényes kérdés sem — ami otthon még mindig tabu — hogy 32 évvel a párizsi békeszerződés után miért tartózkodnak még mindig idegen fegyveres erők az ősi magyar földön? A nagy magyar diaszpóra teljesen egységes ezen a téren; ezért mindig nyíltan kiállott, de hitünk szerint képviselte az otthonlévőket is. SZENT KORONÁNK otthonléte összekötő kapocs minden magyar között tekintet nélkül, hogy merre szórt szét bennünket történelmi végzetünk. .. Nem leszünk "oldott kéve!!" — Bognár Kálmán Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel vettem kézbe lapjukat, amely 5 éves kanadai tartózkodásom óta elsőízben került hozzám. Boldogan fedeztem fel az első fenntartások és rossz szájíz nélkül végigolvasott lapot. Nagyon megfogott a lap tárgyilagossága. Gratulálok ehhez a munkához és szeretném tartani továbbra is Önökkel a kapcsolatot. Bemutatásom talán annyiból állhatna, hogy elmondom, torontói tartózkodásom óta több próbálkozásom volt magyar kulturális területen. TV rendezőként éltem és itt is szerettem volna osztozni a magyar közösség kulturális gondjaiban. Erőfeszítéseimet csak egy Faludy és egy Karinthy est rendezésének sikere koronázta. Játszom a Kertész-féle "Magyar Színházban" és a Televízió magyar adásának voltam hosszabb ideig a munkatársa, amig ki nem derült rólam, hogy uram-bátyámékkel nem értünk mindenben egyet. Remélem egyszer még valahol elfogadják lelkesedésem, s az is előfordulhat, hogy lesz olyan magyar szervezet, amely profitálhat is belőle. A szám amelyre hivatkozom, nagyon jól szerkesztett szám volt. Különösen tetszett Tóth cikke a magyar gazdasági helyzetről. Kitűnően tájékozott írás volt. A "Pipafüsttel" már volt szerencsém találkozni az est rendezésekor, mikor én a farizeus szobrot állítottam a "szobordöntögetőnek". Isten látja telkemet büszkén tettem. További jó munkát kívánok. — William Kosaras 40
