Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
F©]LTÓlffiAT©K„ 111GLI11SII KÜLDETÉSTUDAT ; Trombitás Dezsőnek mindig vannak hasznos mondanivalói. Kultúrkörök rendszerint éberen figyelik írásait. A közelmúltban jelent meg újabb könyve | "Küldetéstudat és embergazdálkodás" címmel. Olymódon beszéli el élményeit, j hogy azzal egy jó darab történelmet ad. Szavai elsősorban a keresztyén emberhez vannak irányítva, de azok belekapcsolódnak az általánosan ismert életfolyamatokba is. Tény az, hogy sok volt az eltévelyedés nemcsak társadalmi, de nem- i zetszervezési téren is, mert már régen elhalványodott az iránytadó lámpa az előrehaladás útján. Amikor Trombitás az üdvösséges élet követelményeire rámutat, keserűen panaszolja az élenjárók tévedéseit. Emlékeztetőül elbeszéli a saját kálváriáját, nemcsak az elmúlt időkben, hanem a jelenben mutatkozó kontra- ! szelekcióval kapcsolatban. j A hazai és a világban szétszórt magyarság adottságai bizonyítják, hogy népünk mindenkor az alkotó tehetség bőséges forrása volt, illetve lehetett volna, ha nemzeti életünk szerkezete fejlődőképesebb lett volna. Számosán adtak hangot a múltban is annak a megfigyelésnek, hogy a korszerű haladásnak akadálya, hogy a szelekciót (minden téren) kultúrképességekkel rendelkező, igen kicsi réteg végezte. Ez érthetően a széles néprétegekből feltörni igyekvő tehetségek, a népi rétegekben felgyülemlő alkotó erők ellen állított fel falat. Nem keresték, sőt elkerülték a széles rétegekben elrejtett ősi tehetségek hordozóit. Következményeit nem látták, de az ország sokáig fogja szenvedni kihatásait. Igazságtalanság volna azt állítani, hogy ez az életforma magyar specialitás lett volna. Európaszerte, vagy inkább világszerte ugyanez a saját- | ságos társadalmi szisztéma jellemezte a világháborúk előtti időket. A népek hagyományai lassították a korszerűsítést. Döntő tényező volt, ki milyen szerencsés csillagzat alatt született. Az élet filozófiája örökség volt és a változás előharcosait mindenütt árnyékba szorították. A világháborúk után kétségtelenül felismerhető mindenütt az új világ felé való törekvés. Üj alkotó energiák szabadultak fel. Ha ez így volt társadalmi, politikai és szervezési téren, miért lett volna ez másként az egyházak életében? Higyjünk abban, hogy most egy új világ igyekszik a régi helyébe. Nem vitás, hogy a világháborúkat megelőző kor rendszere majdnem mindenütt eltűnőben van, és az alulról felfelé törekvő erők alkotásaival fog épülni a még fel nem ismerhető új világ. Ha az embergazdálkodásban ma is mutatkozó tévedések okait keresnénk, beleütközünk a történelmi tanítás évezredes törvényszerűségébe. Mindenfajta államberendezkedésben volt és van egy kicsi "uralkodó" réteg, és annak kultúrigényei szerint épül a társadalom. Történelmi fordulat esetében is csak társadalmi rétegcsere következik be. A társadalom-filozófiának megsokasodott a feladata, látván hogy a régi világrend szétesett és sajnos — ezideig — új nem lépett a helyébe. Úgynevezett "átmeneti" korban élünk, amikor forrásban van a felszabaduló erők összes égé. Gondolkodóba ejtheti a kutatókat, hogy a fejleményekre befolyást gyakorló egyének csak bizonyos területeken emelkednek ki a széles rétegekből. De mindenütt jelentős időre van szükség, amíg az új felfelé igyekvő egyének a nemzetek vezetésére kiművelt képességek maradéktalan birtokába jutnak. Könnyen észrevehető, hogy a világrendező tényezők olyan körök akaratának hordozói, melyek a szociális átalakulással szemben állnak. Ezek a haladást igyekeznek szűk területre szorítani. Az átmeneti korból idővel mégis kiképződik az új irányzat az emberi élet 46
