Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 4. szám

kell tenni azokat a tetemes összegeket amelyeket az állam a műemlék jellegű templomok restaurálására és fenntartására költ. Aki csak nyitott szemmel megfordult Magyarországon láthatja, hogy ezen a vonalon mi minden történt.

Nem vehetem itt sorra az állam és egyház között felmerült és felmerülő, megoldott és megoldatlan problémákat. Ennek már csak azért sem volna sok értelme, mert egyrészük máról holnapra megoldódhatik vagy tíjabb problémáknak adhat helyet. Mintahogy azt már eleve megjegyeztem, az ilyen konfliktusok mindig és mindenütt előfordultak és előfordulnak. Ami fontos és érdekes az az, hogy a Vatikán és a magyar kormány illetve a párt közötti kapcsolat állandóan javuló tendenciát mutat. A javulás egyik látványos állomása Kádár János fogadtatása volt VI. Pál pápánál, 1977, június 9-én.

Azt hiszem nem tévedek ha azt mondom, hogy az állam és az egyházak viszonyának változása lényegében Kádár híres, 1961 decemberi beszédére vezethető vissza, amikor is Máté evangéliumának (12. 3) jól ismert mondását parafrázolva kijelentette, hogy "Aki nincs ellenünk, az velünk van. " Véleményét azóta sem változtatta meg. 1972 május 25-én, 60. születésnapján egy igen személyes, rögtönzött jellegű beszédben így elmélkedett: "Ami a gondolati rendszert illeti, mondhatnánk azt, hogy üljünk össze és szavazzunk, van isten vagy nincs isten. De mi ezt nem csináljuk. Figyelembe vesszük, tiszteljük az emberek érzéseit. A kérdés megoldását az idők folyására bízzuk ... Ettől még nyugodtan tudunk dolgozni és megtaláljuk az utját-módját annak, hogy hívők és nem hívők együtt munkálkodjanak a közös szocialista célért. "

Kétségtelen, hogy a párt vezetőségének gondot okoznak a baloldalról, a megkövesedett dinosaurusok felöl jövő panaszok. Ezekhez szól Aczél György amikor Engelst idézi: "az ateizmust nem lehet 'kényszerű hitcikkellyé' nyilvánítani. " Megint csak Engelst idézve hangsúlyozza Aczél, hogy "a kereszténységben először jutott kifejezésre minden embernek Isten előtti negatív egyenlősége, mint bűnösnek és szükebb fogalmazásban Isten, Krisztus kegyelme és vére által megváltott, mindahány gyermekének egyenlősége. " Megkérdezem kedves barátaim: hányán Önök közül ismerték ezt a szöveget, vagy képzelték el, hogy Engels ilyesmit írhatott?

A Világosság-ban 1976 októberében megjelent cikkében "A szocialista állam és az egyházak Magyarországon" —egy kis mestermű —Aczél őszintén megmondja: "Nincs ideológiai értelemben békés egymás mellett élés. " De hozzáteszi: "a világnézeti különbségek nem zárják ki a gyakorlati együttműködést vallásos és nem vallásos emberek közt. Vélekedhetünk eltérő módon az anyagi világ teremtett vagy örök voltáról, a lélek halhatatlanságáról, sőt az erkölcsi értékek forrásáról is. Ez a nézeteltérés azonban nem zárja ki, hogy a vallásos és nem vallásos emberek evilági feladataik tekintetében megegyezhessenek mindazokban a kérdésekben, amelyeknek megoldását boldogulásuk, a társadalmi fejlődés érdekében szükségesnek tartják. " Hasonló hangnemben ír Cserháti József pécsi püspök is: "Ideológiai harc folyik, s ha az ideológiák nem is békülhetnek ki egymással, de képviselőik közös nagy célok érdekében összefoghatnak. ... Az ellentétes ideológiáknak nem kell egymást kioltaniuk, de egymást megértve és tiszteletben tartva ugyanabba a sorba, a közös cselekvés sorába kell állniuk. "

A pragmatikus, gyakorlati célokat szolgáló politika a Kádár korszak egyik főjellemvonása. Nyilvánvalóan azok felé akik az egyházakkal való együttműködést elité-26